Zöld Élet

Játszmázni sokan szeretünk, mert az valahogy jó nekünk… Sokszor magunk sem tudjuk mit, de valamit elérünk vele, amitől jobb lesz egy ideig a közérzetünk… Különben nem csinálnánk. Ennyire egyszerű lenne az egész? Nézzük csak meg kissé mélyebben, honnan jön ez a késztetés, amely megrontja az emberi kapcsolatokat.

Miért is szeretünk játszmázni? Mert ez valahogy jó nekünk… Sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit, de valamit elérünk vele, amitől jobb lesz egy ideig a közérzetünk… Különben nem csinálnánk.

Ennyire egyszerű lenne az egész? Nézzük csak meg kissé mélyebben. Először is egyedül nem megy – játszmázni csak a másikkal lehet. Partner kell hozzá! Rájövünk, hogy társunk révén el lehet érni, megszerezni azt, amire homályosan érezve úgy véljük, hogy szükségünk lenne… De mire is? Nem vagyunk a tudatában a válasznak. Ilyenkor mindig megpróbáljuk rávenni a másikat valamire -, hogy egy kicsit jobban figyeljen ránk, tegyen meg valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, így időlegesen megszűnhet egy rossz érzésünk belül, kicsit oldódik az elégedetlenségünk…

Tesszük ezt erőszakosan, vagy sajnáltatva magunkat, váltogatva egymással a módszereket, de azért van kedvenc játszmánk is. A közös tényező minden egyes játszmában az elégedetlenség a kezdeményező részéről. DE nem tudjuk, mitől vagyunk elégedetlenek, mire volna szükségünk...

Lehet pozitív módon is manipulálni, de akkor is valaminek a megszerzése áll a háttérben. Ám, hogy még cirkalmasabb legyen, – manipulálni is csak azért hagyjuk magunkat, mert mi magunk is szeretnénk valamit megszerezni. De nagy különbség van ám a manipuláció és a játszmázás között! A játszmázásban jellemzően nem tudatosan, úgy próbáljuk csökkenteni az elégedetlenségünket, hogy közben a másikat tesszük ugyancsak elégedetlenné. Ez a nagy baj vele! Még rosszabb, hogy legtöbbször nem is tudjuk, mit csinálunk, csak jön a késztetés belülről a kötözködésre, vagy panaszkodásra. A társunk sem tudja rendszerint, hogy minek az áldozata - bevonódik, és azt érzi, hogy ő is elégedetlenné vált, energiát vesztett. Legközelebb már ő kezdeményez, hogy visszatöltse magát a másik rovására, mert senki sem szeret maga alatt lenni… és ez így megy tovább oda-vissza, vagy továbbadódva - vég nélküli körökben.

De amúgy nem vagyunk ellenségek, sőt rokonok, házastársak, munkatársak, barátok, vagy alkalmi ismerősök vagyunk. Hihetetlen mennyiségű érzelmi energia folyik így el az emberi kapcsolatokban, a családban, egy egész ország életében. Végső soron pedig az életerőnk, a kreativitásunk lesz egyre kevesebb.

Tudod-e, hogy a manipuláció és a játszmázás egy bizonyos tudatszintre jellemző, pszichés hárító mechanizmus? Ha tudatosítjuk, esélyünk nyílik rá mielőbb meghaladni, „felnőni” belőle! Ehhez pontosan érteni kell a működését - a bevonzás és bevonódás mechanizmusát, felismerni a játszmák okait - magunkban és másokban -, és a kivédésük lehetőségeit! Főleg azt szükséges felismerni, hogy minden manipuláció és játszma - energiahiányos állapotból indul ki, és hogy minden emberi játszma egyben energiaszerző játszma is! Bár az energiaelszívás megtörténhet verbális kommunikáció nélkül is (ez inkább energiamanipulációnak minősíthető), a játszmák többségében a „vámpírkodást” mindig valamilyen beszéddel és testbeszéddel kísért „forgatókönyv” jellemzi.

Ahhoz, hogy mindkét párhuzamos folyamatot felismerjük és elkerülhessük – az energetikai oldaláról és a kommunikáció oldaláról is tudatosítani szükséges! Kis gyakorlással és kitartással az elégedetlenségből önelégséges energiaállapotba lehet hozni magunkat. Nevezzük Münchhausen-módszernek… J Lehetséges olyan önfenntartó védelmet felépíteni és további technikákat elsajátítani, amelyekkel elkerülhető a játszmákba vonódás, megőrizhető a saját energiaszint, illetve tudatos átáramoltatással segíteni tudunk játszmázó embertársainkon! Hogyan? Erről szól például az Energiaszerző játszmák tréning is! Legyen sok jó rezgésű energiád, amit önmagad tudatos feltöltésével szereztél!

B. Kovács Zoltán Hermess