Zöld Élet

Negatív hozzáállású embereket látunk, amerre csak nézünk, és ez végül is nem is csoda. Amennyiben azonban mi még nem tartozunk közéjük, jobban tesszük, ha igyekszünk is megvédeni magunkat tőlük. Bármilyen meglepő is, a legjobb ez esetben is az, ha saját magunkon igyekszünk változtatni, mert az könnyebb és eredményesebb is.

A sorozatos gonoszkodó megjegyzésekről, a cinikus világszemléletről, a depresszív hozzáállásról, és a pozitív szemlélet teljes hiányáról könnyen felismerhetőek azok a rokonok, kollegák vagy éppen barátok, akik képtelenek elengedni magukat, és egy őszinte mosoly kíséretében optimista álláspontra helyezkedni. Hogy miért ilyenek? Nos, a krónikus negatívizmusért éppúgy felelőssé tehető a temperamentum, néhány domináns személyiségvonás, egy aktuálisan rossz élethelyzet, mint a negatív életesemények vagy éppen egy hosszú ideje húzódó párkapcsolati krízis. Bár ez a helyzet magukat a negatív hozzáállású személyeket is alaposan megviseli, a mi célunk most nem az okok feltárása, hanem nemes egyszerűséggel a szenvedő környezet, azaz a mi túlélésünk elősegítése.

Ingoványos talaj

Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk a jelenség környezetszennyező voltát, azaz azt, hogy a negatív hangulat ragadós, és ha nem vigyázunk, minimális idő alatt képes beárnyékolni nemcsak kedélyállapotunkat, de az életszemléletünket is. Azt pedig már kívülről fújjuk, milyen rombolásra képes a folyamatos stressz és az állandó negatív hangulat fiziológiai és pszichés szinten egyaránt. Épp ezért tehát nem árt, ha a negatív kisugárzású személy megjelenése után azonnal akcióba lépünk, hogy a helyes megküzdési mód kiválasztásával megvédjük lelkünket a borúlátás okozta fertőzésektől.



Papíron persze tiszta sor, hogy ha nyomaszt minket a velünk egy légtérben búslakodó személy magatartása, akkor a kapcsolat szorosságának függvényében tükröt kell tartani, hangot kell adni nemtetszésünknek, állást kell foglalni és véleményt kell formálni - azonban a szép szó itt csak ritkán hoz radikális és tartós változást. Egy alapos fejmosás természetesen már ideiglenesen képes csendre inteni a negatív embereket, hosszútávon azonban ezzel az offenzívával sokszoros vereséget szenvedünk: szerzünk magunknak egy újabb ellenséget, bolondot csinálunk magunkból, rontjuk saját hírnevünket - és akkor a rossz lelkiismeretről, a másiknak okozott megaláztatásról nem is beszéltünk még, úgyhogy legtöbbször marad inkább a bujkálás.

Változtassunk magunkon is

Ez sem működik azonban, ha az illetővel a nap nagy részében kénytelenek vagyunk egy levegőt szívni. Ha negatív kisugárzásával a velünk egy íróasztalon osztozó kolléga, a főnök vagy éppen a lakótársunk nyűgöz le minket, akkor nincs kibúvó, se egérút; szemtől szemben kell megküzdenünk ezzel a felettébb frusztráló helyzettel. Persze mivel a negatív kisugárzású emberek hangulata, attitűdje, de még a világszemlélete is ragadós, nem árt vigyázni velük: jobb, ha megkíséreljük izolálni magunkat a helyzettől. Megpróbálhatjuk végig magunknál tartani a szót, vagy - ha mégis delikvensünk kerülne nyeregbe - terelni a témát. Ha ez sem jön be, a szelektív hallásban bízva védekezhetünk fizikailag is: vessük be a rádiót vagy a tévét, esetleg azt a kifogást, hogy "ne haragudj, de én csak csendben tudok dolgozni". Azt azonban tudni kell, hogy ezek az óvintézkedések semmit sem érnek pozitív gondolkodás és optimizmus nélkül - és pont ez a lényeg, mert a legtöbbre itt is akkor megyünk, ha magunkon változtatunk.



Bár a pozitív gondolkodás nem a 21. századi ember kiváltsága, jobb, ha tudatosan építjük be életünkbe azt az adaptív - azaz alkalmazkodóképes - stratégiát, hogy bárkitől és bármilyen atmoszférájú szituációtól függetlenül is képesek legyünk jól érezni magunkat. Ha a negatív megjegyzések hallatán meg tudjuk őrizni hidegvérünket, ha el tudunk vonatkoztatni a helyzet érzelmi hatásfokától, és nem elhisszük, hanem rajtunk kívül álló jelenségként kezeljük az elhangzott búskomor tényeket, azzal máris nyerő pozícióba kerülhetünk. Legyünk magabiztosak, tudatosítsuk, hogy a másik ember monológja nem más, mint a valóságot elferdítő torzítás, és még véletlenül sem szerves része a mi életünknek. Nehéz, de meg kell tanulnunk minden elhangzott negatívum ellenére is saját lábunkon állni, a megélt pozitív élményeinkre koncentrálni, azaz boldog emlékekbe és jövőbeli, reményteljes célokba kapaszkodni. Ha mélabús energiavámpírokkal találkozunk, ne hagyjuk befolyásolni magunkat, inkább teremtsük meg önmagunkban a nyugalmat.