Zöld Élet

A család a lakosság legutolsó védekezõ rend­szere. A család harmonikus mûködése biztosítja a lelkileg kiegyensúlyozott, életerõs, egészséges nemzettudattal rendelkezõ fiatalok felnöveke­dését. A család, a nagy család a legbiztosabb tá­mogatója a fiataloknak.

1. ) Család a múltban
A család harmonikus mûködéséhez nélkülöz­hetetlen a családon belüli egészséges munka­megosztás. A múltban ez a munkamegosztás úgy nézett ki, hogy a családfõ, a férj, fõ feladata a család megél­hetéséhez szükséges anyagiak elõteremtése és a ház körüli nehezebb munkák elvégzése.
Az asszony, a feleség, mint a családfõ minisz­terelnöke, okos asszonyi módon irányította a csa­lád otthoni életét odafigyelve arra, hogy mindig elõre kikérje férjének a véleményét - s még véletlenül se utólag közölje, milyen döntést ho­zott. A férj természetesen mindig hozzájárult a fe­lesége javaslatához, hisz tudta, hogy asszonya a pénzügyek intézéséhez, azok beosztásához job­ban ért, jobban tudja, mi kell éppen a gyer­mekeknek, stb.
Az ilyen harmonikusan mûködõ családban a férfi az férfi volt - értve ez alatt minden férfias tu­lajdonságot (férfias férfi volt) - az asszony pedig asszony - értve ez alatt a nõies tulajdonságokat (nõies nõ volt). Az ilyen harmonikus családban a gyermekszületést áldásnak tartották, és úgy mondták, hogy a feleség, az asszony áldott ál­lapotban van. Az ilyen családokból felépülõ tár­sadalmakban sûrû volt a gyermekáldás, a la­kosság lélekszáma ezért folyamatosan nõtt és 200 évenként megduplázódott. A táncmulatsá­gokon szívesen vettek részt a családok. Az apró gyermekek lesték a felnõtteket és igyekeztek meg­tanulni a táncukat.
2.) Család a jelenben
A fenti ideális állapothoz képest mi van most a nyugati világban? A fiatalok (és már az idõseb­bek is) egyre inkább élettársi kapcsolatban élnek, házastársi kapcsolat helyett. Egyre több gyermek születik élettársi kapcsolatból. Mi lehet ennek az oka?
Talán a fiatalok nem merik felvállalni a na­gyobb felelõsséget, a nagyobb anyagi kötött­séget? Talán kisebb az egymás iránti bizalom?
A férfi, a férj nem keres annyit, hogy a család­ját egyedül eltartsa, illetve nem keres annyit, hogy - a technikai fejlõdés "eredményei" miatt - a megnövekedett, s a reklámokkal tovább fokozott igényszinten eltartsa a családját.
Éppen ezért szükségessé vált az asszonyok, a feleségek munkába állása. Mi történt ekkor? Az asszonyoktól, a feleségektõl továbbra is elvárták, hogy a régi szerepüket ellássák a családban. Sokan közülük e kettõs szerepnek azonban hosz­szú távon nem tudtak eleget tenni. E miatt erõ­tartalékaik elfogytak. Egyre többen türelmetle­nebbekké, idegesebbekké váltak. Közülük egyre többen lelki betegek lettek.
Amennyiben az asszony, a feleség iskolázott­sága vagy egyéb ok miatt munkahelyi karriert fu­tott be, és kezdett többet keresni, mint a férje, az élettársa, úgy ez a helyzet sok esetben a férjét, élettársát megviselte. Esetenként nem tudta fel­dolgozni, hogy a családfõi szerep - a fentiek mi­att - már nem õt illeti meg.
Ez a folyamat már oda jutott, hogy a család kez­di elveszíteni régi szerepét. Az asszony, a feleség egyre inkább tehernek érzi a gyermekszülést. Nem véletlenül változott meg az erre használatos kifejezés. (A gyermeket váró asszonyt már ter­hesnek mondjuk.)
A férfi, a férj egyre kevésbé érzi jól magát a családban, ugyanis úgy érzi nincs már rá szük­sége az asszonynak, a feleségnek. A felbomlott családi harmónia miatt minden második házasság válással végzõdik. Ennek következménye az, hogy a gyermekek sok esetben csonka családban nõnek fel, rendszerint az édesanyák felügyelete alatt.
A hiányzó férfit, ha az asszony egy újabb házas­társsal, élettárssal vagy baráttal nem pótolja, úgy a fiúgyermek elõtt nem lesz férfi viselkedésminta. Nem tanulja meg a családban a Férfi szerepet.
A fenti folyamatok következményeként megfi­gyelhetõ, amikor egy férfi felkér táncolni egy nõt, már egyre inkább a nõ kezd irányítani. Egy régi vágású férfias férfi ilyenkor kénytelen lesz a vezetés jogát "rövid közelharc után" a nõtõl megszerezni.
A férfi és a nõi szerepek kezdenek a nyugati társadalmakban felcserélõdni.
A nõ egyre inkább férfias tulajdonságokat, a férfi egyre inkább nõies tulajdonságokat vesz fel. A férfi és a nõi szerepek felcserélõdésének a folya­matát gyorsítja a média, a tömegtájékoztatási esz­közök is - az egyes TV-csatornák, az újságok, mozi­filmek stb. - az ilyen jellegû viselkedésmodellek bemutatásával, az ilyen viselkedésformát bemu­tató filmek, sorozatok vetítésével.
A nõk egy része nem szívesen vállal gyermeket, mert karrierjük, saját anyagi boldogulásuk ter­hének tartja. Ez is oka lehet annak, hogy a nyu­gati világban drasztikusan fogy a népesség. Így például a volt Szovjetunió területének népessége a mohamedán vallású déli területek kivételével évente mintegy egy millió fõvel csökken.
Ha a feleség, az élettárs mégis vállal gyermeket, sok esetben csak azért teszi, mert a környezete elvárja tõle.
Az is elõfordul, hogy a nõnek csak a gyermekre van szüksége, a férfira kezdettõl fogva nincs. Egyre általánosabbá válik a házastársak házastár­si hûséget sértõ magatartása. A szexuális szaba­dosság, (a kialakuló férfi és nõ közti párkapcso­latok) jellemzõje az alkalomszerûség. Esetenként az "együttléteket" a pillanatnyi vágy irányítja.
Összegezve: Mondhatnánk azt, hogy min­dez a fejlõdés útja, a technikai fejlõdés el­hanyagolható következménye, hisz egyre job­ban élünk, egyre többen járnak autóval, szin­te minden családban TV, képmagnó, HIFI torony és számtalan más gépi berendezés van. Szép és egyre nagyobb lakásokban la­kunk. Nyáron túrázni, télen síelni mehetünk. Az anyagi vágyaink határa a csillagos ég.
Mindeközben nem vesszük észre, hogy a leg­fontosabb hiányzik az életünkbõl, a szeretet, a boldogság és a harmónia.

Dr. Rab Zoltán írása