Zöld Élet

- A 80-as évek ellenzéke nagyobb reklámot kapott a pártállami időkben, mint a Civil Mozgalom a 2010-es választáson!
Egyszerűen érthetetlen, hogy a magyar sajtó miért elfogult ilyen otromba módon, és miért hallgatja el ilyen méltánytalanul, pedig ez az egyetlen tiszta és alulról építkező szerveződés az elmúlt 20 év során, amely minden külső segítség nélkül eredményeket tudott felmutatni. Vagy ez lehet a baj, és éppen ezért rekesztetik ki? Ez az erény lett mára a legnagyobb bűn? – mondta egy ismeretlen, de annál kedvesebb idegen úr egy TV stúdió előterében, miután végiglapoztuk a napi friss sajtót. És vigasztalóan rám mosolygott…
Napok óta érzem a tehetetlenséget, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. A jelölttársak és a segítőink a honlapunkon szinte csak arról írnak, hogy már megint nem említettek minket sehol, csak azt az 5 pártot, akik milliárdokat költenek a választók átverésére.
És még mindig nem tudnak bennünket mérni sem, sőt a sajtótájékoztatóinkra sem jönnek el stb...
Pedig meglepetést okoztunk – az országos listát állítók közé befutottunk hatodikként, ám mégis folyamatosan 5 pártról van szó.

Aki úgy gondolta, hogy Magyarországon a média feladata a TÁJÉKOZTATÁS – azt ki kell józanítani. Egész más a cél: a MANIPULÁLÁS. Azt viszont vér-profi módon teszik, és rendkívül összehangoltan – tisztelet az elenyésző kivételnek.
Nincs különbség ebben sem közöttük, ahogy az 5 párt között sem. Mindegyik a rendszerváltás körüli „zavaros” világ terméke – még akkor is, ha maga a szervezet csak nemrég jött létre. Akik viszont benne és mögötte vannak, már régi bútorok, ezért is van ez a nagy összhang részükről, velünk szemben.

A sajtó hónapok óta mantrázza, hogy kire kell szavazni és kire nem szabad. (De figyelem: akire főleg nem szabad, annak a nevét meg sem említik. Akit tehát néven neveznek, hogy rá nem szabad, arra értelemszerűen lehet szavazni, sőt inkább kell és fognak is szavazni. Logikus, nem?)
Van sablon a baloldalon, és van a jobbon is. Az olvasók/nézők között nincs jelentős átfedés, így mindenki terelgeti a saját nyáját (vajon tudják hová?)

A rossz hír az, hogy a magyar lakosság többségének fogalma sincs róla, hogyan manipulálják. Hallgatják a híreket, és észrevétlenül veszik az üzeneteket is. Őket egyébként nagyon könnyű felismerni: lakóhelytől, nemtől, kortól függetlenül ugyanazt mondják – ugyanaz a szóhasználat, ugyanazok az érvek és az ellenérvek is. Aki kettőnél több lakossági fórumot tartott, az biztosan megerősíti ezt. Öt mondat után már lehet érzékelni, hogy ki kinek a híve.

Mai népmese

De mit tudunk tenni? A HÍR-telen állapotot úgy lehet áthidalni, ha a hír terjesztését nem a médiára, hanem az emberekre bízzuk. Hadd mondják el ők, hadd adják tovább ők. Terjedjen úgy, mint a népmesék. A népmese folyamatosan formálódott, mindenki hozzátett egy kicsit, a saját szája-ízére igazította, de a lényeg, a tartalom nem változott. A mondanivalója általános és örök érvényű maradt, és az igazságról szólt.
A Civil Mozgalom is így született, a nép akarta. Először összeálltunk 600 ezren egy fontos dolog miatt, és pénz meg reklám nélkül is terjedt a hír, végül pedig ott volt az elmaradhatatlan siker. A nép akarta - és véghez vitte, csak el kellett kezdenem és mellém állt, mert jót akartam. A nép írja most is a forgatókönyvet, és a történet szereplői is a nép egyszerű, de annál elszántabb fiai és lányai. És újra sikert értünk el, hiszen pénz és reklám nélkül országos listát állítottunk, ami sok tőlünk "nagyobb" szervezetnek nem sikerült. Ezt a mi meseszerű történetünket a nép írja, a nép adja hozzá a szereplőket, a nép adja tovább a hírt szájról szájra, és a nép veszi ki a munkából a részét - szóval a nép alakítja a szándéka szerint, és ha úgy akarja, a nép fog majd örülni is a történet végén...