Zöld Élet

Valamikor mindannyian „kérdéseket” tettünk fel magunknak a világ „nagy” dolgairól, de válaszok nélkül maradva kerestük helyünket valami közösségben. Olyan közösségben, ahol nemcsak megválaszolatlan kérdések vannak, hanem jó összetartozni is, és összefogással megoldani nagy dolgainkat.

Ugyan eddig is különböző módon kaptunk válaszokat, de a „tiszta teremtés” erejét az eddigi nagy, „színes” kavalkádban eléggé megosztva éltük meg. Kerestünk valamit, talán un. kohéziós erőt, ami nem megoszt, hanem újra összeköt minket úgy, mint a Szeretet, mely határtalan és tiszta.

És lám, lett egy közösség, ahol újra megindult valami, összefogás, érték, s válaszokat találtunk dolgainkra, ha nem, akkor együtt megoldottuk. Egyéni érdekeinket nem kellett feladni, mégis közös akarattal nekünk tetsző dolgokat hajtottunk végre. Elindult valami, amit csak gyermek és anya tud megadni egymásnak mindenféle érdek és külső indíttatás nélkül. Szeretet.

S végre egy olyan közösség, ahol pont e két forrás, a „boldog” anyák és gyermekei, alkotják e közösség erejét, és ezen értéket tekintik minden dolgukban, értékként megfogalmazva mások előtt is. Megszereztük, jól érezzük magunkat. Itt jó lakni.

Ne felejtsük el viszont, hogy megszerezni valamit nem művészet, hiszen azt a „Titok” kötötte össze. Hanem megtartani az igazi küzdelem! Megtartani, és sok évtized múlva, kegyelmi állapotban kimondani, hogy boldogok voltunk, van mit, s példát mutatni ezzel gyermekeinknek, s másoknak.

Aggódunk!
Aggódunk az áldott állapotban lévő anyáért, ki férfiasan küzd a „gáton”, s ugyanúgy a mögötte lévő családot, munkahelyet is egyben kell tartsa, és közben sehol se kelljen neki kevesebbet adni, mint amit elvárnak tőle, vagy el sem várnak, de mint mindannyian, magasra tette a mércét, mint mindenben, önmagának.

Áldott állapot? Ez a szó már önmaga nyugalmat jelent. Ezen állapotot mi MSZ tagok a legmagasabb védelembe kell vegyük. Hiszen ez adja a jövőnket! Tehát óvnunk kell és nem terhelni. Tehát segíteni kell, nem gátolni. Vagyis biztatni kell és nem áskálódni. Pihentetni kell, hogy erőt tudjon adni a jövendőnek.

Mi vezetők nem vettük észre ezt az állapotot? Mi majdnem tévúton jártunk mikor elemeztük helyzetünket? S majdnem elvesztettük a megtartó képességünket? Pont kik ezen szövetség részei vagyunk?

Talán még nem! Egyszerű dolgot tettünk. Összeültünk egy asztalhoz, és rájöttünk, hogy megoldást kell találnunk. Magunkban találtuk a hibát és az iránymutatást is. Milyen ügyesek a libák, pedig „csak” gágognak…!

Ezen „áldott” állapot mindannyinknak érték, óvnunk és védenünk kell, s megtartani, amit megszereztünk, az igazi Egységet.

Írták: Győr-Moson-Sopron megyei járási elöljárók