| Carlos Castaneda: |
Társadalmi felelősségvállalás a településeinken
A vakon született ember egyik reggel úgy döntött, hogy szeretné megtudni, milyen a Nap. Arra kérte az embereket, magyarázzák el neki.
- Olyan kerek, mint ez a bronzból készült gong - ütötte meg a gongot az egyik.
Nem sokkal ezután, amikor a vak meghallotta a gongot, megkérdezte: - Ez a Nap volt?
Másik ember azt mondta neki:
- A Napnak olyan sugarai vannak, mint ennek a gyertyának - és a vak kezébe adta a gyertyát, hogy megtapogassa.
Néhány nap múlva fuvola került a vak ember keze ügyébe, mire felkiáltott.
- Ó, ez bizonyára a Nap!
A Nap nem hasonlít sem a gonghoz, sem a fuvolához, ám a vak nem tud különbséget tenni közöttük, mivel nem látja őket, és csak mások magyarázatára hagyatkozhat. (kínai tanmese)
Sokszor, hasonlóan vakon, magyarázatokra hagyatkozva döntünk mi is 4 évente arról, hogy kik képviseljenek bennünket a településünk döntéshozó testületében, az ország parlamentjében, ki legyen a település vagy éppen az ország vezetője. Olyan magyarázatok alapján, amelyek szakemberek által megdizájnolt formát öltenek, és azt sugallják, hogy a kezünkbe adott valami a Nap.
Lássuk meg végre, hogy nem egyéni érdekek érvényesítésére, nem a közösségek megosztására van szüksége egy településnek, az ott élő embereknek, hanem egymásért érzett felelősségre, egymásra való odafigyelésre és a közösségek még aktívabb részvételére.
Az új eszmék, persze új életet is követelnek. Elsősorban azt kívánják, hogy szakítsunk a régivel, ami nem is megy olyan könnyen, hiszen rabjai vagyunk szokásainknak, sőt még téves eszméinknek is.
Segítsük elő annak a politikai gondolkodásmódnak a megerősödését, amelynek alapja a vállalatok (CSR) társadalmi felelősségvállalási gyakorlata, és amelynek középpontjában a helyi közösségek aktivizálása, cselekvőképességük fejlesztése áll.
Meggyőződésem, hogy a települések fenntartható fejlődése sokkal inkább az ott élő emberek összefogásán, tenni akarásán múlik.
Farkas Tamás
| < Előző |
|---|
























