Zöld Élet

Történeti visszatekintés

A Hangya összefogás előfutára, mint tudjuk a XIX század utolsó harmadában kezdett kibontakozni a kiegyezés után, a számos súlyos gonddal küzdő magyar vidéki lakosság körében. A Hangya mozgalom az elmúlt 100-130 év során többször bizonyult megfelelő eszköznek a gazdasági, társadalmi válság enyhítésére. Megoldást kínált az első világháború előtt, a helyét kereső magyar vidék társadalmának működőképessége fenntartásához, vagy a Trianoni trauma utáni gazdasági-társadalmi felépülés biztosításához. Ugyanakkor a II. Világháború utáni 45 éves kommunista diktatúra egyik legnagyobb bűne az, hogy az önkéntes összefogás eme formájának lehetőségét is kicsavarta a legkiszolgáltatottabbak kezéből.

Az 1867-es kiegyezés után a jobbágysorból éppen felszabadult parasztság, de a magyar agrárium egésze is szembesült a sarjadozó liberális gazdaságpolitika nyomán szabadon beáramló amerikai- majd az orosz búza társadalmat, gazdaságot romboló hatásával. De a hiteluzsora és annak vámszedői is megjelentek a falvakban. Ezek nagyon emlékeztetnek a mai állapotokra.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vidéki lakosság csak összefogással tudja megvédeni magát, a helyi piacaikat és a létét fenyegető-, a földjére éhes hitelezők és más külső hatások ellen. Felismerték, hogy csak az összefogás, adhatja azt a keretet, melyen belül az emberek legszegényebbjei biztosíthatják saját maguk számára a társadalmi önvédelmet, de az összefogással gazdasági versenyképességüket is fokozhatják.

Mit nyújthat ma a Hangya összefogás?

A globalizálódó verseny következtében egyre kevesebben lettek egyre gazdagabbak és egyre többen lettek egyre szegényebbek. Az elesettek kiszorulnak a tőke, a föld, a hatalom egyre fokozódó koncentrációjából és az ezekből származó áldásokból. Könnyű belátni, hogy kiszolgáltatottságukat az egyének nem – csak összefogásaik tudják leküzdeni. A vidéken élő, növekvő számú leszakadók számára ma már gondot jelent az alapvető és valódi szükségleteik kielégítése is. Már a saját, egészséges, adalékoktól mentes élelmiszer szükségletüket sem tudják biztosítani helyi termelésből. A fiatalok lakáshoz jutása teljesen ellehetetlenült, amit az utóbbi két év válsága csak tovább mélyített. Az olcsó fosszilis energiahordozók kora végleg lejárt - hogy csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítésének ellehetetlenülését említsük. Mára már az alapvető emberi jogok, mint a kulturálisan megfelelő élelemhez-, a meleg otthonhoz-, az egészséghez-, a tanuláshoz való emberi jogok vannak veszélyben.

Mindezek ellen az egyes ember, az egyes család, az egyes gazda, az egyes kisvállalkozás egyedül már nem képes önmagát megvédeni. A történelmi Hangya mozgalom tapasztalatai alapján megvalósuló összefogás tűnik az egyetlen lehetőségnek a társadalom önvédelmi szövetének, immunrendszerének az újraépítésére.

A vidék gondjai és a közjó kérdése

A vidék- benne a mezőgazdaság válságát számos jelenség teszi nyilvánvalóvá. Ezek közül a legsúlyosabb a fiatalok vidékről elvándorlásának jelensége és ezzel összefüggésben a hátra maradt lakosság átlag életkorának növekedése és fokozódó mélyszegénységbe süllyedése is ténykérdés. Könnyű belátni, hogy fiatalok nélkül a vidéknek nem lehet jövője. A vidék elsorvadása pedig a teljes társadalom elsorvadását jelenti. Egyes térségekben az etnikai túlsúly gyorsuló növekedése szintén időzített bomba.

Ami magát a magyar mezőgazdaság főáramlatát illeti világos, hogy az mára már olcsó export alapanyagot tömegben a globális piacokra előállító iparrá vált. Ezzel gyarmati sorba süllyesztve a magyar vidéket. Ez a fajta mezőgazdaság egyre kevesebb ember megélhetését biztosítja és abban érdekelt, hogy minél magasabb gépi holtmunka, és kevesebb emberi élőmunka ráfordítással, valamint fokozott vegyszerfelhasználással állítsa elő az ipari alapanyagot. Azt halljuk unos untalan, hogy a koncentrálódó mezőgazdasági nagyüzemek versenyképességének megtartása, fokozása érdekében van szükség a jelentős támogatásukra. A technokrata dogma szerint a versenyszféra által befizetett adók újraelosztásával kellene enyhíteni a leszakadók, a szociálisan rászorulók gondjain. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az egysíkúvá vált mezőgazdaság még önmagát sem képes fenntartani, nemhogy a leszakadókat eltartani - még növekvő támogatás mellett sem.

Akkor hát nem kellene e újragondolni a társadalmi közjó fogalmát?! Mi a jó a társadalom egésze számára? Az e, ha az adóforintok a versenyszféra feneketlen zsákjába enyésznek el, vagy az, ha alulról újra építenénk a helyi gazdaságot értelmes, emberhez méltó életet biztosítva ezzel a leszakadóknak is? Éppen ez az, amit a többfunkciós történelmi Hangya mozgalom keretei között szeretnénk megvalósítani.

A mozgalom beindításának eszközei

Az egészséges mértékű ipari alapanyag előállításra szükség van. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek ezt szerényebb támogatással is eredményesen tudják megtenni, azokat hagyni kell boldogulni. A támogatások egy részének átcsoportosítására azonban szükség van az új, alulról építkező helyi gazdaság bátorítására. Olyan helyi közösségekkel tudjuk elkezdeni a Hangya történelmi hagyományaira épülő Település Gazdaságfejlesztési Mozgalmunkat, ahol még jelen van néhány lelkes, hazáját és otthonát féltő fiatal, vagy kevésbé fiatal, akik a meglévő helyi erőforrások módszeres csokorba szedésével, összehangolt felhasználásával be tudják indítani az önfenntartó gazdasági és társadalmi folyamatokat. Ilyen helyi erőforrások lehetnek a termőföld, a paraszti mezőgazdasági kultúra meglévő ismerete, eszközállománya, termelési kedv, kisfeldolgozói kapacitások, kiskereskedelmi boltok, stb. Ami mind ezek mellett a legfontosabb az a helyi piacok a helyi fogyasztás. Ezt szokás elhanyagolni, pedig ez volna a legfontosabb helyi erőforrásunk. Ezt áldoztuk fel meggondolatlanul az EU csatlakozás oltárán. Itt az ideje, hogy ezt felismerjük, és alulról építkezve visszaszerezzük.

A formálódó Hangya-koncepció lényege

A régi/új Hangya koncepciónk lényege, hogy képzéssel, jogi-, gazdasági-, szervezési ismeretekkel segítjük az egyes települések tenni akaró aktivistáit, hogy gerjesztői tudjanak lenni településük gazdasági folyamatainak.

Ennek a keretnek a természetes alapegysége a település szintje, de bizonyos termékek és szolgáltatások esetében a kistérségi együttműködés is elengedhetetlen, és regionális valamint az országos hálózat kialakítása is kívánatos.

A Mozgalom szervezeti/gazdasági kerete a történelmi hagyományokból táplálkozó, termelőket és feldolgozókat koordináló beszerző értékesítő és fogyasztási Hangya szövetkezetek három vagy négyszintű (települési, kistérségi, régiós, országos) hálózata. Valamennyi szintre jellemző a nagyfokú autonómia, az összefogás és a szolidaritás.

A Mozgalom indítását multiplikátorképzéssel, majd a települési-kistérségi meglévő erőforrások felmérésével célszerű kezdeni. Valójában akár külső források nélkül csupán a meglévő erőforrások céltudatos koordinálásával már hozzáadott értéket és eredményt lehet elérni. Az erőforrások között először fel kell mérni a termelési- szolgáltatói kapacitásokat, a rendelkezésre álló munkaerőt, a szellemi kapacitást, a még meglévő kereskedelmi hálózatot, stb. Kiemelten kell kezelni az egyes szinteken meglévő helyi fogyasztói igényeket, a vásárlóerőt, mint a legfontosabb helyi erőforrást. Elsősorban ez az az erőforrásunk, amit nem kezeltünk megfelelően magas értékén az elmúlt 20 évben és odadobtuk a multiknak.

Az élelmiszer alapanyag előállítás során cél lehet az ökológiai gazdálkodás, de az un. Alacsony Bevitelű Fenntartható Mezőgazdasági gyakorlatnak van nagyobb realitása. Ez a rendszer a legmesszebb menőkig alkalmazza az ökológiai gazdálkodás praktikáit, de állatállomány hiányában minimális műtrágya és bizonyos növényvédelem megengedett. Ennek, mint „Helyi Magyar Termék”-nek védjeggyel ellátott minősített rendszere jelenti a garanciát a helyi fogyasztó számára, aki szintén tagja a mozgalomnak.

Az elérendő célok

A „Hangya” Települési Gazdaságfejlesztési Mozgalommal célunk a vidéki településeken élők életkörülményeinek a javítása úgy, hogy a világpiaci versenyképesség és a fogyasztás fokozásának hamis dogmáját elengedve tudjanak maguknak egy olyan helyi gazdaságot megteremteni, mely elsősorban valódi szükségleteik maradéktalan kielégítését biztosítja.

Ezek a harmonikus család számára biztosított tiszta élelem, a meleg otthon, az egészség, a szolidáris közösség, a tanulás és személyiségfejlődés igénye és lehetősége, stb. Lehetséges egy olyan gazdasági keret felállítása, melyben a valódi szükségletek (nem a reklám gerjesztette szükségtelen fogyasztás) vonatkozásában akár a fenntartható bőség és a teljes élelmiszer- és más fajta önrendelkezés megteremtése is elérhető.

A lokális gazdaság erőforrás kiáramlását megakadályozhatjuk- és a nemzeti valutánál gyorsabb forgási sebességet és pezsgőbb gazdasági tevékenységet biztosíthatunk a helyi pénzhelyettesítők, vásárlási kártyák alkalmazásával.

A hálózat saját Szövetkezeti Hitelintézetének felállítása is elérhető lehetőség a közeli jövőben.

A Mozgalom beindításához, működtetéséhez szükséges egy koordináló központ, mely biztosítja a képzési hátteret, a minta szabályzatok elkészítését, a tapasztalatcserét, a jogi háttér megteremtésének kezdeményezését és más szükséges feladatokat.

Végső célunk az alulról felépített gazdasági-társadalmi autonómiával rendelkező, közösségek hálózata, melyek képesek kielégíteni saját valós szükségleteiket, és ez által visszaszerzett önrendelkezésüket felelősséggel alkalmazni is képesek.

Számos, a fentiekben ismertetett – és már működő helyi gazdaságfejlesztési példa áll rendelkezésre, melyek hálózattá szervezése folyamatban van és tapasztalataik felhasználhatók.