Zöld Élet

A májustól ok tóberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azon ban az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában, majd a konyhaasztalá n a szerencsés gombász.
A tinórufélék hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő kö zt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek. Eme gigászokat nevezi az erdélyi gombász medve-gombának. A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható te rmőrétegükről azonnal felismerhetők. (A taplók szintén csövecské s termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.)A tinóruk gyökérkapcsolatban élnek fa fajokkal Gyakran a társfa azonosítása segít a tin óru meghatározásában.A renden belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a kiemelt figyelmet. Azonban finomságuk miatt ne engedjünk a mohóságunknak és kímélve gyűjtsük a vargányákat!
Megjegyzés: Jó lenne egy gombavédelmi szövetség. Megtanítaná a „megélhetési” gombászokat a fajvédelemre, a jobb érdekérvényesítésre, mert jelenleg a nagyobb haszon a felvásárlóé, a kereskedőé. Ha a megélhetési gombászok tönkreteszik a vargányák élőhelyeit, végső soron a saját megélhetésüket pusztítják el. A rablógazdálkodás az élhető jövő legnagyobb ellensége. Tartok tőle, hogy száz éven belül az emberiség saját magát fogja felírni a vörös listára. Előbb a természet, aztán saját magunk. Hát, így kell ezt csinálni?!? Kétlem.

A Boletus nemzetség legismertebb faja, amit nagy mennyiségben gyűjtenek, és sokan a gombák királyának tartják, az ízletes vargánya. Ízének köze sincs a megszokott csiperke ízhez. Elég egyszer megkóstolni, és egyből érhetővé válik, hogy miért keresik annyian. Nagytermetű, vastaghúsú, vaskos tönkű, csöves termőrétegű gomba. A termőréteg kezdetben fehér, érés során zöldessárga lesz, és elnyálkásodik. Ezért idősebb vargánya csövecskéit húzzuk le. Kalapja világosabb-sötétebb barna, s halványbarnás tönkjén hálózatos, recés mintázat van a kalaptól a tönk közepéig. Húsa fehér, nem színeződik. Rendkívül jó illatú és ízű. Aszalványa a legjobb szárítással tartósított gomba termék. Savanyú talajú erdőkben, lombhullatókban és örökzöldekben egyaránt megtalálható májustól októberig.

Eme színpompás gomba a királyvargánya. Sajnos, jóval ritkább az ízletes vargányánál. Megritkulása miatt kímélendő a legszebb boletus. A fotó jól visszaadja jellegzetes színeit. Csöves termőrétege és vastag húsa sárga színű, vágásra, nyomásra enyhén kékülhet. A tönkjén halvány recés mintázat van. Lombhullató erdőkben májustól októberig termő mikorrhizás faj. Aszalványa szép, sárga színű. Frissen és szárítva is jó ízű, de nincs annyira aromás mint az ízletes vargánya. Egyetlen egyszer sikerült találnom egy termőtestet, még hozzá a belvárosban egy nyárfa tövénél. Hitetlenkedve nézegettem a csodás színekben pompázó gombát.

Ragadóstinóruk (Suillus) fajok

A nemzetség közös jellemzője a nedvesen ragadós kalapbőr, és a fenyőkhöz való ragaszkodásuk. Mindegyikük kalapbőrét jobb lehúzni főzés előtt, mert az ételt nyálkássá, gusztustalanná teszi. Némely fajok tönkjén gyűrű van. A ragadóstinóruk a fenyőfák mikorrhiza partnerei.

A szemcsésnyelű fenyőtinóru nagyon gyakori, a legközönségesebb fenyőtinóru faj. Mindenféle fenyőerdőben megtalálható májustól késő őszig. Akár egy magányos fenyő alatt is megjelenhetnek termőtestei. Kalapja rozsdasárga, rozsdavörös, rozsdabarna, nedvesen ragadós-nyálkás. Csöves termőrétege kezdetben vajsárga, a likacsok szűkek, érett termőtesten kitágulnak és barnássárgára színeződnek. Világossárga tönkje felül korpás-szemcsés. Húsa halványsárga, jóval puhább a kemény húsú vargányákénál. Fiatalon szedve és hamar elkészítve jó, ehető gomba. Elkészítés előtt a kalapbőrét húzzuk le!

A barna gyűrűstinóru kéttűs fenyőkkel – fekete és erdei fenyő – él gyökérkapcsolatban. Nagyobb termetű a szemcsésnyelű rokonánál. Kalapja a barna különféle árnyalataiban pompázik, nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Csöves része sárga, likacsai szűkek. Fiatalon a gomba kalapszélét a tönkkel csillogó fehér hártya köti össze. Felszakadozva barnás ibolyaszínű, lelógó gallér formájában látható a tönkön. Húsa puha, fehér, sárga, a tönkben barnás, vajgombának is nevezik puhasága miatt. Jó ízű, ehető, a legjobb fenyőtinóru. Rokon faja a sárga gyűrűstinóru kizárólag vörösfenyővel él együtt. Azok környékén lelhető fel. Szintén jó, ehető.

Nemezestinóruk (Xerocomus) fajok

Kisebb termetű tinóruk. Közös jellemzőjük, a száraz, bársonyos tapintású kalapbőr, és a kisebb-nagyobb mértékben színezett tönk. Nagyon gyakoriak.

A molyhos nemezestinóru a kisméretű nemezes tinóruk típus faja. Kis és közepes termetű. Kalapja a nemzetségre jellemzően bársonyos tapintású. Kalapbőre hamvas barna, de lehet szürkés és vöröses árnyalatú is. Száraz időben szabálytalanul berepedezik. Csövecskéi élénksárga színűek, likacsai tágnyílásúak, idős korban zöldes, barnás színű lesz. Tönkje megnyúlt, lefelé keskenyedő, hengeres, szálas, lehet kissé görbült is. Rajta hosszanti barnás, vöröses hosszanti minta látható, de csak a felső részen. Húsa a tönkben gyengén kékülhet. Gyakori gomba, erdei utak mentén seregesen található nyáron és ősszel. Ehető, de csekély értékű.

Az arany nemezestinóru hasonlít a rokonára, de némely tulajdonságában eltér, így könnyen azonosítható. Kalapja sötétebb barna, szürkésbarna vagy zöldes. Szintén bársonyos tapintású. Mindig berepedezett, de a repedésekben a hús nem sárga, hanem vöröses. Csövecskéi hasonló színűek mint a molyhos tinórué, azonban már fiatalon zöldes, és sérülésre, nyomásra erősen kékül. Tönkje megnyúlt, rajta erőteljes, vöröses mintázat van. Sárgásfehér húsa kettévágva erősen kékül. Csak az egészen fiatal példányok ajánlhatók fogyasztásra, mivel gyorsan megpuhul és penészedni kezd. A penészes nemezestinórukat nem érdemes leszedni, mert gyomormérgezést okozhatnak. Nagyon gyakori, akárcsak a rokona.

Érdestinóruk (Leccinum) fajok

A nemzetség a nevét a fehéres tönköt tarkázó sötét, szálas, apró pikkelyeknek köszönheti. Ezért „érdes” a tönkjük. Fehéres húsuk színeződik, de nem kék a fő szín, hanem a szürke. A színeződés miatt egyesek kerülik eme fajokat, pedig kiadós, jó ízű, ehető gombák.

A tölgyfa-érdestinóru az egyik legszebb érdestinóru szép árnyalatú, téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna kalapja miatt. A kalapbőr a kalap szélén ránő a csöves részre. A csövecskék a tönk előtt felkanyarodnak, szűk pórusúak, fiatalon piszkosfehérek, később szürkésbarnásak lesznek. Nyomásra szürkére színeződnek. Tönkje sötét szemcsékkel, pikkelyekkel díszített. Húsa a kalapban kemény, idősebb korban puha, a tönkben mindig kemény és szívós. Elvágva először vörösödik, majd szürkésibolyás lesz. Színeváltozása miatt egyesek nem tartják csábítónak, pedig kellemes ízű, jó, ehető gomba. Azonban nyersen ne fogyasszuk! Nevében benne van, hogy a tölgyfák mikorrhiza társa. Júliustól októberig savanyú talajú tölgyerdőkben érdemes keresgélni. Rokon faja, a vörös érdestinóru nyárfák gombatársa!

A vörös érdestinóruhoz hasonlóan a nyárfák gombatársa a nyárfa-érdestinóru. Két külön fajról van szó az azonos fa partner ellenére! A nyárfa-érdestinóru leginkább az alföldi fehér nyárasok gombája. Itt Békéscsaba környékén is könnyedén fellelhető a nyárfák alatt gombanövesztő időszakban. Kalapja szürkésbarna, barnás. Fehér, rokonaitól eltérően kevésbé rostos húsú tönkjén sötét, szemcsés mintázat van. A tönk legalja kékes-zöldes árnyalatú. Ez nem hiba! Ilyen színű. Kalaphúsa fiatalon kemény, idősebb korban puha. Krémszínű húsa átvágás után előbb pirosra majd szürkéslilára színeződik. Ez sem hiba, semmiben sem befolyásolja a gomba ízbeli értékét. Jó ízű, kiadós gomba. Júniustól októberig terem több hullámban. Biztosan jó gomba, volt hozzá szerencsém. Bátran ajánlom fogyasztásra.

A tinóruk közt kevés mérgező faj akad. Ezek közös jellemzője a keserű ízű hús. Emiatt senki sem érez késztetést az elfogyasztásukra. Ha mégis egy-két termőtest ételbe került és az erős fűszerezés elrejtette a kis mérges jelenlétét, maximum gyomorrontást kaphatunk tőlük. Persze kerüljük a mérgezést, mert egy ilyen élmény tartós gombaundort válthat ki a mérgezést elszenvedett embernél! Ezért ismerkedjünk meg a mérgező a tinóru fajokkal.

Kezdő gombászok egyik mantrája, hogy óvakodj a vörös-recés mintás tönkű, kékülő húsú tinóruktól, mert ezek a mérgesek! Részben igaz állítás, de egyes vörös-recés mintás tönkű, kékülő tinóruk 20 perces, alapos főzés után nyugodtan fogyaszthatók, illetve egy-két mérges tinórunak nincs ilyen mintázata és a húsa sem kékül.
A farkastinórú tönkje vörös-recés mintás. A mintázat alatt és felső részén sárga színű. Csövecskéi és likacsai sárga színűek. Kalapbőre világosbarna, szürkésbarna, szarvasbőrszerű. Sárgás-fehéres húsa megkékül sérülés, vágás, nyomás hatására. Savanyú talajú bükkösök és fenyvesek gombája. Nem túl gyakori faj.

A sátántinóru nevével ellentétben közel sem annyira gonosz mint neve sejteti. Természetesen nyersen vagy nem kellően hőkezelve mérgező. Ezért nem javasolható fogyasztásra, ne is kísérletezzünk vele! Kinézetre viszont szép, jó megjelenésű gomba. Tönkje hasas, nagy, zömében vöröses, hálózatos recével mintázott. Csövecskéi sárgák, később olívszínűek, nyílásuk élénkpiros. A termőréteg nyomásra kékes-zöldre színeződik. Húsa fehéres, átvágva gyengén kékül. Idős példányai kellemetlen szagúak. Mésztartalmú talajú, ritkás tölgyesek és bükkösök nem túl gyakori gombája. Nyáron és ősszel terem. Ha belébotlottunk, és fiatalok a termőtestek, érdemes fotókat készíteni róluk. Egyik gombaálmom a sátántinóru lencsevégre kapása.

Eme egy gombafotó a cikkben a sajátom. A helyi vegyes telepítésű kiserdőben fotóztam le a kesernyés tinóru fiatal termőtestét. Megjelenésre tipikus hasas, vastaghúsú „boletus”, azonban keserű íze miatt nem érdemelte ki a vargánya nevet. A fotóm jól visszaadja a termőtest fontosabb jellemzőit. Csövecskéi sárga-okkeresek, nyomásra megkékülnek. Hasas tönkjének alsó része gyökérszerűen kihegyesedik. A tönk felső részén halvány mintázat van. Húsa sárgás, sérülésre enyhén kékül. Meszes talajú lombhullató erdők gombája. Nyáron és ősszel terem. Vargányás megjelenése miatt leszedésre csábít, de nem érdemes kosárba rakni, mert élvezhetetlenül keserű. Hasonlít hozzá az okkerszínű vargánya. Ennek húsa fogdosásra gyengén rozsdabarnára színeződik, és nem kékül! A gombászkönyvek eltérően ítélik meg élvezhetőségét. A kalapja szinte biztosan fogyasztható, de ez is állítólag karbolszagot áraszt főzés során. Ritkább faj, de nekem sikerült találnom három termőtestet a pósteleki kastélyparkban.

Csali vargányának is nevezhetném az epeízű tinórut, mert fiatal termőtestei könnyen megcsalják a kezdő gombászt, és boldogan szedi fel a vargánya kinézetű epeízű tinórut. Nem érdemes felszedni, beszédes neve van. Ha jobban megnézzük az idősebb termőtestről készült fotót, észrevehetjük, hogy miben tér el az ízletes vargányától és annak jó ízű rokonságától. Csövecskéi kezdetben krémszínűek, idősebb korban rózsaszínűek, hússzínűek. Tönkjén sötétebb, sárgásbarna, nagy szemű hálós mintázat van. Húsa fehér, kemény, idősen puhul, megvágva gyengén rózsaszínűre színesedik. Nincs illata. Az íze pedig nagyon keserű. Júliustól októberig erősen savanyú talajú lombhullató és örökzöld erdők gombája. Ritka, csak egyes helyeken gyakori.

Némely tinóru íztelen, vagyis sem nem finom, sem nem keserű, és csak nyersen mérgező. Alapos főzés, sütés után bátran fogyaszthatók, ha gombaínséges időben rájuk fanyalodunk. Azonban ne feledjük, minimum 20 perces főzést, sütést igényelnek! Leggyakoribb „alapos főzés után fogyasztható” tinóru, a változékony tinóru. Neve a színeződő húsára utal, ami érintésre is azonnal tintakék lesz, majd pár perc múlva visszafakul. Hihetetlen, de valóban nagyon erőteljesen sötétkék lesz piciny nyomás hatására is. Ez az egyik legfontosabb jellegzetessége. Csövecskéi nyílása sötétvörös, kalapszél felé narancssárga, átvágva a kalapot, metszetük sárga. Sárga-vörös tönkjén hosszúszemű háló mintázat van. Meszes talajú lombos- és fenyőerdők gyakori gombája. Főleg a tölgyfák gombatársa. Májustól októberig terem.

A tinóruk legtöbb faja piacokon árusítható, kivéve a mérgezők, a védettek és az erősen csípős ízű borsos tinóru. Hazánkban őt tinóru élvez védettséget, mert sajnos eltűnőben vannak élőhelyeik megsemmisülése miatt. Ezekről külön cikkben lesz szó, ami a hazai védett gombafajokat fogja bemutatni. Azonban ne feledjük, az ehető és árusítható fajokat szintén kíméljük, élőhelyeiket ne háborgassuk fölöslegesen, ne szemeteljük tele, ne vágjuk ki a fa partnereiket, ne forgassuk át az avart, mert az összes termőtest kell nekünk! Legyünk mértékletesek, különben a jelen mohóságunkkal a jövő gombaétkeit is felfaljuk!

Forrás: http://gombaklub.freeblog.hu