Plitvice - ahol a jugoszláv indiánok éltek

2010. április 25. vasárnap, 10:43 |

Módosítás dátuma: 1999. november 30. kedd, 01:00 |

Írta: pink.hu |

Ha intenzív élményre vágyunk a természetben, a Plitvicei Nemzeti Park tavainak, vízeséseinek hihetetlen látványáért nem kell túl messzire utaznunk. Horvátország tórendszerét bármelyik évszakban érdemes felkeresni, ráadásul számos hosszabb-rövidebb túraútvonalat kínál.

Annak idején Winnetou és Old Shatterhand itt nézett büszkén a távolba, ugyanis Karl May Az ezüst tó kincse című regényéből a horvát Plitvicei Nemzeti Parkban forgattak filmet sok évvel ezelőtt. Nem kérdés, miért esett a filmesek választása a lélegzetelállító tájra.

A 19,5 hektáros, erdős-dombos park tizenhat, füzérszerűen elhyezkedő kisebb-nagyobb türkizkék tóból és az azokat összekötő föld alatti és felszíni folyamokból, zuhatagokból, vízesésekből áll – melyeknek egy része időszakos, a folyó vízszintjétől függ, de számuk akár 200 is lehet.

Itt forgatták Az ezüst tó kincsét

A Kapela-hegységben fekvő Plitvice akár három napig bőséges látnivalót nyújt mindenkinek, de egy túra is elegendő a főbb állomások végigjárásához. Plitvice több mint száz éve kedvelt turistacélpont, és a helyiek igyekeztek is kiszolgálni a kirándulók igényeit: a gyalogutak jó része a víz fölött, fapallókon halad, olyan érzése lehet a túrázónak, mintha maga is a vízen járna. A gyalogutak mellett a fáradt turista padokon, mesterségesen kialakított piknikezőhelyeken pihenhet.

A turista majdnem a vízen jár

Az akár 30-40 méter magas vízeséseknek 156 méter szintkülönbséget kell leküzdeniük a 639 méter magasan fekvő, a Matica folyó által táplált Proscensko tó és a tőle 8 kilométernyire, 483 méter magasan fekvő Sastavci között. Mind közül a legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval lehet átkelni, a legszebbnek viszont a Galovacot tartják, lépcsőzetes vízesései miatt. A tórendszer vizét – melyet hegyi patakok is táplálnak - a Korana folyó vezeti el.

A karsztvidéken a folyómederben lerakódó mésztufa szab gátat a folyó áramlásának, így idézi elő a kisebb-nagyobb zuhatagokat. A figyelmes turista azt is észreveheti, hogy például a vízbe dőlő fenyőt idővel teljesen beborítja a rárakodó mészkő, furcsa mód mumifikálva a fát, és még mesebelibbé téve a tájat.

Mésztufa gátak szabdalják a víz útját

A park élővilága is páratlan, fái között találunk bükköt, erdei, luc- és jegenyefenyőt, gyertyánt és kőrist. Állatvilága szintén igen változatos: alpesi gőtével, fecskefarkú lepkével, lábatlan gyíkkal, mocsári teknőssel, szivárványos pisztránggal és foltos szalamandrával is összefuthatunk a túrán.

Régen és ma
A környéken már 1896-ban szállodát építettek, az 1950-es évektől pedig tudatosan úgy alakították a területet, hogy a látogatók minél jobb hírét vigyék a világban. Sajnos a szerb-horvát háború idején az 1990-es évek elején harcok dúltak itt is, de szerencsére a park nagyobb károsodás nélkül átvészelte ezt a nehéz időszakot, és ma újra az utazók kedvelt célpontja. A parknak több bejárata van, a belépőjegyet meg kell őrizni, mert ezzel lehet felszállni a hajóra, illetve a szerpentineken haladó autóbuszra. Attól függően, milyen színű jegyet váltottunk, az annak megfelelő színt kell követnünk a turistaútvonalakon, és még a kutyánkat sem kell otthon hagynunk!

Ha szívesen nézegetnél még lélegzetelállító vízeséseket, kattints ide!