Zöld Élet

A magyar tanyavilág akár a jövő „kísérleti laboratóriuma” is lehet, ahol kicsiben megvalósítható az ember és a természet harmonikus együttélése, a legújabb technológiák megvalósítása. Biogazdálkodás, szél-, nap- és geotermikus energia, környezettudatos építkezés, felelős hulladékgazdálkodás, és a nagyüzemi monokultúrás földművelés helyett a vetésforgó újbóli meghonosítása jelenthetik a siker zálogát. Eljöhet még a tanyavilág reneszánsza? A tanyasi életforma kihaló hungarikum. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a Nagyalföldön már csak 200 ezer ember élt tanyákon. A tanyasi társadalom hanyatló tendenciát mutat: alacsony életszínvonal, szegregáció, rossz infrastruktúra és stagnáló mezőgazdaság. Azonban a klímavédelem, a fenntartható fejlődés és a környezettudatos életvitel előtérbe kerülése meghozhatja a tanya reneszánszát. A szegedi Csemete-program szakmai támogatást nyújt a tanyasi lakosságnak, hogyan lehet önellátó energiarendszereket kiépíteni, takarékos hulladékgazdálkodást folytatni, a biogazdálkodás elterjesztésével pedig békésen együtt élni a természettel.

Helyben termelt energia

Az elmúlt rezsimben a tanyavillanyosítási programokkal kívánták az infrastruktúrát fejleszteni, melynek során a tanyákat légkábel-vezetékekkel kötötték rá az elektromos hálózatra. E költségek töredékéből ki lehetett volna építeni önellátó energiarendszereket is. A táji adottságoktól függően szélenergiával lehetne áramot termelni, és csak végszükség esetén kellene az elektromos hálózatra csatlakozni. A napkollektorok üzembe állításával szintén áramot, illetve használati melegvizet lehetne előállítani. De ugyanígy a geotermikus energia is előtérbe kerülhet, a földhőt lehetne hasznosítani hőszivattyúk segítségével – mondja Bojtos Ferenc, a Csemete-program irányítója és irodavezetője.

Hulladékgazdálkodás

A hulladékgazdálkodás szintén fontos beavatkozási terület lehet, ennek egyik eszköze a megelőzés, másik eszköze pedig az újrahasznosítás, a hulladék nyersanyagként történő felhasználása. Az újrahasznosítás során a hulladékcsökkentés legalapvetőbb módszere a komposztálás, amiben a konyhából, háztartásból és kertből kikerült anyagokat lehet felhasználni. Kivéve a festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradékok, szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fémek), fertőzött, beteg növények, veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok, nagy forgalmú utak melletti növényi hulladék (fű, falevél stb.), elemek, akkumulátorok.

Amennyiben a ház körül jószágokat is tartanak, a keletkező trágyát is nagyon jól lehet hasznosítani a talaj tápanyag utánpótlására. A szelektív hulladékgyűjtés során sok hulladék szintén újrahasznosítható – foglalja össze tanulmányában a lehetőségeket Fridrik Imre, a Csemete-program szakértője.

Organikus építészet

Az építési-bontási hulladék általában szintén nem veszélyes, így a fenntarthatóság jegyében újabb építőanyagot lehet belőle készíteni. Az organikus építészettel kapcsolatban mindenkinek a Makovecz-féle építészet jut az eszébe, de esetünkben ide soroljuk például a vályogból, nádból készült házakat is. A bugaci oktatóközpont közelében elhelyezkedő Dobos Sándor tanyáját említi a programvezető. Itt a tulajdonos egy régi pajtából alakított ki magának életteret. Emellett az energiaellátása a szélre alapul, de napkollektorokat is működtet, a környezetbarát hulladékot komposztálással hasznosítja. A hulladékgazdálkodás egyik eleme az ún. zsákos rendszer, vagyis egyénileg, szabott áron lehet szemetes zsákot vásárolni, aminek az árában már benne van az elszállítás költsége. Ez arra ösztönzi a tulajdonost, hogy minél kevesebb szemetet „gyártson”. Ahol viszont átalányban fizetik a szemétdíjat, ott a lakosság nem érdekelt a hulladékcsökkentésben.

Vegyes tüzelésű kazán

Az önellátás fontos tényezője lehet, hogy olyan fűtési rendszereket alakítsunk ki, amelyek nem csak egy bizonyos erőforrásra épülnek, hanem alternatívát biztosítanak a ház fűtésére és melegvíz-ellátására. Ennek egyik jó módszere a vegyes tüzelésű kazán alkalmazása. Ezekben a kazánokban eltüzelhető minden – a ház körül keletkezett – olyan éghető hulladék, amely egyébként a kukába kerülne. Pl. ágak, gallyak, papír-, karton-hulladék stb. Ezt a folyamatot nevezik a hulladékhő hasznosításának, melynek segítségével a háztartáson belül jelentkező alacsonyabb hőigények (épület, üvegházak fűtése) gazdaságosan kielégíthetőek. Azonban figyelnünk kell arra, hogy bizonyos anyagok (főleg műanyagok) a környezetre, egészségre káros anyagokat bocsátanak ki égetéskor – írja Fridrik Imre.

Biogazdálkodás és természetvédelem

A tanya rehabilitációja során a biogazdálkodási módszerek elterjesztése szorosan összefügg a természetvédelemmel, vagyis hogy az ember képes legyen együtt élni a környező faunával és flórával. Ezeken a területeken a mezőgazdaság a fő termelési ágazat, így domináns szerepben van a termőföld-használat.

Itt fontos megjegyezni, hogy hazánk EU-s csatlakozása miatt az ország területének 21 százaéka lett ún. Natura 2000 terület, vagyis olyan értékes természeti területek, élőhelyek többé-kevésbé összefüggő láncolata, amelyek az eredeti európai élővilágot őrzik. Ezek között igen nagy százalékban vannak mezőgazdasági területek, gyepek, tavak, folyók, erdők, ahol évszázadok óta gazdálkodás folyik. Sokan ezt akadálynak vélik, azonban adódik a lehetőség is, hogy a környezetkímélő technológiák elterjesztésével egyidőben megvalósítsák a fenntartható fejlődést. A védett területekre szigorú természetvédelmi előírások vonatkoznak, így többek között meg van határozva, hogy milyen növényvédő szerek alkalmazhatók, milyen típusú kiegészítő épületek telepíthetők, milyen véderdő-sávokat kell kialakítani, vagy például milyen odútelepeket kell biztosítani a védett madaraknak.

Vetésforgó ismét

A nagyüzemi gazdálkodás időszakából örökölt földek általában ún. nagytáblákban lettek hasznosítva, ahol egy fajta növényt termeltek nagy mennyiségben. A monokultúrás gazdálkodás azonban számos negatívumot hozott, így például túl nagy energiát kellett helyezni a talajerő-visszapótlásra, ami a növényvédő szerek intenzív használatát indokolta, és a kártevők is elszaporodtak. Ezeket a földtáblákat kisebb egységekre kell szabdalni, ahol aztán a régen használatos vetésforgóban váltogatni lehet a növényeket. Vagyis többféle növényt lehet termeszteni, ami többek között környezetbarát biológiai védelmet is jelenthet, hiszen például a hagyma és a sárgarépa egymás kártevőit elpusztítja – javasolja Bojtos Ferenc.

Vízgazdálkodás

A szélsőségesebbé váló időjárás, a klímaváltozások miatt a vízgazdálkodást is adoptálni kell az átalakuló viszonyokhoz. Az Alföldön pár négyzetkilométeren belül akár több tucat ún. Norton-kutat is telepítettek, ami ma már drasztikusan csökkenti a talajvíz szintjét, ez pedig elősegíti a szikesedést és a sókiválást. Szakértők szerint pár évtizeden belül megjelenhet a sivatag is, ha nem teszünk ellene semmit. Olyan adaptív mezőgazdaságot kell megvalósítani, ahol a termesztett növények kevesebb öntözést igényelnek. A belvízzel veszélyeztetett településeken pedig nem lecsapolni kellene a vízfelesleget, hanem ésszerűen felhasználni. Így például nem őszi vetésű búzát kell ezeken a területeken termeszteni, mert az elrohad a belvíztől, ellenben a kukorica jóval ellenállóbb.