Zöld Élet

A mostani válság egyáltalán nem csak pénzügyi krízis. Az élet minden szegmensére hatással van, és még az sem kizárt, hogy egyes jelenségeknél pozitív végkicsengése is lehet. Meglepő, de a válság kirobbanása óta egyre többen igyekeznek stabil partnert találni, és talán végre csökkenhet a válások száma is.

Sokan mondják, hogy a pénzügyi válság legmélyén tulajdonképpen erkölcsi válság, azaz az ember válsága áll. Hamvas Béla például már 1930-ban arról írt, hogy a válság sokfejű, egyszerre világnézeti, morális, szociális, gazdasági, állami és társadalmi krízis. Épp ezért meglepő az a pozitív tény, amire a szociológusok hívják fel a figyelmet. Lehet, hogy hihetetlen, de a mostanit megelőző legnagyobb krízis, az 1929-32 közötti világválság idején számottevően csökkent a válások száma! Pedig a modern kori válási kedv már a huszadik század elején elkapta a házasfeleket, és érdekes módon épp az emberekre zúduló recesszió szabott gátat a negatív tendenciának. A szakemberek ebből azt jósolják, hogy a "mi krízisünk" - amelyben épp térdig gázolunk - várhatóan szintén csökkenteni fogja a válások számát.

Közgazdasági alapismeretek

Hogy a recessziónak e furcsa építő hatását megértsük, érdemes egy kicsit mélyebbre ásni, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, mi is vezetett ahhoz, hogy ma minden harmadik esküvő szinte értelmetlen ceremónia. Azaz hogy megtudjuk: mi vezetett odáig, hogy ma a házasságok egyharmadánál rövidebb-hosszabb idő után visszavonhatatlanul búcsút int egymásnak az egykor szerelemittas menyasszony és vőlegény, sajnos olykor már egy-két gyerekszereplővel kibővülve. Jöjjön tehát egy kis közgazdaságtan, mert bármennyire is hihetetlen, a válások megállíthatatlan növekedése ebben keresendő.



Az 1970-es évek Amerikájában meghirdetett neoliberális gazdaságpolitika nem máson, mint a privatizáción, a munka és a pénz szabad áramlásán alapult. Ehhez szegődött társul ideológiaként az úgynevezett utilitarizmus, azaz a haszonelvűség, legalizálva ezzel az anyagi javak minél nagyobb felhalmozását. Nálunk sokkal okosabbak mondják, hogy tulajdonképpen e két fogalom összeházasításából jutottunk el a tömeges válásokig (micsoda ellentmondás). Az embereknek ugyanis egy idő után kizárólag az vált fontossá, hogy minél több pénzhez jussanak, az anyagiak hajszolása közben pedig természetesen inkább lecserélték a kátyúba akadt házasságot, mintsem hogy időt szánjanak a dolgok helyrehozására. Társadalomtudósok szerint az emberek az elmúlt évtizedekben mind gyakrabban karrierre és fogyasztási javakra cserélték kötelékeiket, miközben nem érezték a veszteségeiket, amelyek a feláldozott kapcsolataikkal jártak. A házasságokat is a reklámokból ismert egyszer használatos cikként kezelték, pedig messze nem kellett volna kidobni annyit az ablakon, amennyi a bíróságokon megszűnt létezni.

Álljunk meg egy szóra

A válság azonban stoptáblaként funkcionálhat. Elgondolkodtat azokról a dolgokról, melyeket nem pénzben mérnek. A megrendült anyagi biztonság ugyanis növeli a családokon belüli összetartást, a figyelmet, a kölcsönös áldozatvállalási készséget. A nadrágszíj összehúzásakor sokkal jobban meggondolják a civakodó házasfelek a hamarjában kimondott búcsút. Az egymásrautaltság sok kapcsolatot átvihet a túlpartra, és ismét tartós fogyasztási cikké válhat a házasság, mert a hét szűk esztendő jobban összekovácsolhatja a feleséget és férjet. Igaz, hogy mindez még csak jóslat, hiszen nem száz százalék, hogy a két válság ugyanúgy fog viselkedni hatásaiban - ráadásul a fenyegető tömeges munkanélküliség át is húzhatja a szépnek tűnő elméletet. Egyfajta pozitív változás mégis tapasztalható már most is az emberi kapcsolatokban.



Világszerte szokatlan jelenség ütötte ugyanis fel a fejét az internetes társkereső site-okon. Sosem látott tömeges látogatottságról számolnak be az online randioldalak. A téli időszak mindig is magasabb látogatottságot garantált, de idén 20 százalékkal többen kapcsolódtak az ismerkedési oldalakra decembertől februárig, mint az elmúlt években. Érdekes, hogy még a regisztrálók társadalmi összetétele is változott: a megszokottnál magasabb a diplomások és a vezető beosztásúak aránya. Mivel az emberek elsősorban a luxuskiadásokon kezdenek el spórolni, kevesebbet járnak el szórakozóhelyekre, így marad az online társkeresés. De mást is bizonyít a meglepő jelenség. Nemcsak azt, hogy az átlagnál jobban élők körében okoz nagyobb szorongást életszínvonaluk hanyatlása, hanem azt is, hogy az eddig jórészt a karrierjükkel és jövedelmükkel foglalkozók is kezdenek visszatalálni az emberi értékek felé. Az egzisztenciális bizonytalanság ugyanis felerősíti az igényt a stabil párkapcsolat iránt.