Zöld Élet

Az évtizedeken át tartó aszály időnként kiadós monszun esőzésekkel tarkítva csaknem 600 évvel ezelőtt Angkorban hozzájárulhatott az ősi kambodzsai khmer civilizáció pusztulásához.

A vizsgálat eredményeit ismertető tanulmány, amely az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg, arra is rávilágíthat, hogy mi váltja ki és szakítja meg az esős évszakot Ázsia nagy részén - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon. Történészek különböző magyarázatokat adtak - az erdőirtásoktól a rivális királyságokkal kitört konfliktusig - arra, hogy miért bukott el az a birodalom, amely a IX. és a XIV. század között Délkelet-Ázsia nagy részén uralkodott.

A legújabb tanulmány azonban az eddigi leghatározottabb bizonyítékot szolgáltatja arra, hogy a birodalmat két súlyos szárazság gyengíthette meg, amelyet heves monszun esőzések szakítottak meg. Az aszály miatt csökkentek a lakosság ellátásához és a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízkészletek, és megrongálódott Angkor hatalmas öntözőrendszere, amely központi szerepet játszott gazdaságában. A királyság feltehetően 1431-ben omlott össze, a mai Thaiföld területén élt sziámiak egyik betörése után. A khmerek egykori vallási központjában, Angkor-vatban lévő faragott kőtemplomok manapság Kambodzsa egyik fő idegenforgalmi látványosságának számítanak, de kultúrájuk maradványainak jó részét elnyelte a táj.

"Angkor akkoriban számos problémával küzdött - társadalmi, politikai, kulturális nehézségekkel. A környezet változása a régi khmereket a létezés határára sodorta és képtelenek voltak alkalmazkodni" - közölte a vizsgálatot vezető Brendan Buckley, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Föld-obszervatóriumának tudósa, akinek szakterülete az éghajlat változása és a fák évgyűrűinek elemzése.

"Nem állítom, hogy az éghajlat okozta az összeomlást, de a 30 évig tartó aszálynak hatása volt rá" - tette hozzá.

A Buckley irányította kutatóknak sikerült rekonstruálniuk Angkor térségének éghajlatát az utóbbi 759 évre visszamenőleg azzal, hogy közönséges kantonciprusok (Fokienia hodginsii) évgyűrűit tanulmányozták. A több mint ezeréves, ritka famatuzsálemeket a vietnami Bidoup Nui Ba nemzeti park hegyvidéki erdeiben találták meg, mintegy 700 kilométerre Angkortól. A fákból vett kis anyagminták (metszetek) évgyűrűi alapján évről-évre haladva rekonstruálták a csapadékszintet 1250 és 2008 között Délkelet-Ázsiának ezen a vidékén. Az évgyűrűk bizonyítékkal szolgáltak arra nézve, hogy egy három évtizeden át tartó megaszárazságot - az 1330-as évektől az 1360-as évekig - egy sokkal súlyosabb, bár rövidebb aszály követte az 1400-as évektől az 1420-as évekig. Írásos feljegyzések megerősítették az utóbbi szárazságot, amely olyan távolabb eső területeket is sújthatott, mint Srí Lanka és Kína középső része.

Az aszályoknak pusztító hatása lehet egy olyan civilizációra, amely a mezőgazdaságtól, víztározókon alapuló öntözési rendszertől, csatornáktól és gátaktól függ, és ezek az építmények több mint ezer négyzetkilométer hosszan nyúlnak el. A száraz időszakok terméshiányhoz és a fertőző betegségek megszaporodásához vezethettek, és mindkét problémát súlyosbította a népsűrűség - vélekedik Buckley. A vizsgálat megállapította, hogy a több kivételesen intenzív esős évszakkal megszakított, hosszú aszályos időszakok megrongálhatták Angkor hidraulikus rendszerét is.