Zöld Élet

Nem elég, hogy tél van, és sehova nem lehet menni a gyerekkel, még a fővárosi közlekedés is megbénult. A szobába zárva pedig egy kiskorú elég hamar elkezd unatkozni, és elszabadul a pokol, ha nem kezdünk vele valamit. Nem bűn viszont, ha mindezt úgy tesszük, hogy közben legalább lopva mi is jól érezzük magunkat - összegyűjtöttük hát a kedvenc játékainkat és olyan játékos időtöltéseket, amik még felnőttként is lekötnek bennünket, de a gyerek sem jut szóhoz tőlük.

Tekintve, hogy a dominót jobb kiskocsmákban még a deresedő halántékú urak is játsszák, alighanem semmit nem kell rajta magyarázni, miért ideális megoldás, ha gyerek és felnőtt közös játékáról van szó. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy minden háztartásban akad belőle nagy valószínűséggel egy készlet, és a különböző társas- és építőjátékokkal szemben az sem gond, ha az idők során elveszett néhány elem.

Azért persze az építőjátékok legnépszerűbbikéről se feledkezzünk el. A fiatalabb generáció már saját tapasztalataiból emlékezhet rá, hogy milyen a szülőkkel legózni: néha úgy kell kicsavarni a kezükből az elemeket, mert valamiért úgy elbűvölik őket a műanyagdarabok, hogy teljesen megfeledkeznek a "hadd játsszon a gyerek" jelmondatról. Nem mellesleg van még egy előnye ennek a dán játéknak: ha felépült a remekmű, a gyerek még órákig elpakolgatja benne a figurákat, mi pedig nyugalomban tehetjük a dolgunkat. Kár, hogy a mai darabok már nem olyan izgalmasak, mint a régiek.

Szintén rehabilitálnánk a sokelemű társasjátékokat, és itt rögtön azt is megjegyeznénk, hogy ezeket - szemben a LEGO-val - annál jobban szeretjük, minél újabbak. Nem mintha a klasszikus Kocog és kidobbal bármi problémánk lenne, elő is vesszük néha, de (ahogy arról már régebben egy hosszabb cikkben is beszéltünk) ezek az újgenerációs darabok a maguk összetett játékmenetével, szépen kidolgozott figuráival, a szerencsét sokszor szinte teljesen kizáró szabályaikkal igazi gyöngyszemek. Egyik-másik megér egy nagyobb összeget is - de arra azért figyeljünk, hogy némelyik már alulról korhatáros.

Babázni felnőtt női fejjel körülbelül ugyanannyira szórakoztató, mint mondjuk homoktortát sütni, de egy kis csavarral azért akármelyik anya szívesen belefolyhat a dologba, ha van minimális textilipari előképzettsége: a babák ruháját elkészíteni egész jó szórakozás. Nem mellesleg pedig sokkal egyszerűbb, mint bármilyen igazi holmit varrni - és ha még a gyerek is tanul közben valamit, hát akkor már tiszta haszon az egész. Sőt ismerünk olyan nőt is, aki a gyerekkorából maradt babáit néhány évente átöltözteti egy új szettbe, ha olyan kedve van.

"Anyus-lányos" után legyen egy kifejezetten "apus-fiús" elfoglaltság is. A terepasztal- és modellvasút-építgetés talán egy letűnt kor letűnt játékának tűnik, de ha van az ismerősök körében valakinek még egy jófajta, lehajtható deszkán elhelyezett pályaudvara, hozzá csatlakozó sínpárral és egyéb dekorációs elemekkel, akkor csak abban az esetben mutassuk meg a gyerekünknek (meg a családfőnek), ha mi is be tudunk vállalni egyet. Az ugyanis tuti, hogy meg lesznek húzatva. Viszont milyen jó is az, amikor órákra elmerülnek a bütykölésben…

Vissza a lányokhoz. Nem is játék, nem is feltétlenül gyerektevékenység, de mindenki szereti. Ha egyedül fűz gyöngyöt az ember, miért ne csinálná együtt a gyerekével is? A végterméket ráadásul nem kell szétszedni, mint egy építőjátékot - és még hordani is lehet. Csak aztán sikerüljön eldönteni, hogy a gyereké lesz, vagy a szülőé. A legjobb tehát nagyiparban űzni, aztán cserélgetni a kész darabokat.

Egy másik fiúknak való játék, amit viszont tapasztalataink szerint az anyukák sem vetnek meg: makettezés. Most sokaknak nyilván felszaladt a szemöldöke, hogy ezt meg hogy gondoljuk, de fel tudunk mutatni olyan gyakorló anyákat, akik egyszer leültek a műanyagrepülő-darabkák, a ragasztók meg a festékek közé, és órák múlva azon kapták magukat, hogy remekül szórakoznak maguk is. Az apró részletek kidolgozása nem sokban különbözik bármilyen kézimunkától, ha azt nézzük, hogy miért szórakoztató a dolog, és nem mellesleg annyi türelem is szükségeltetik a munkához, amennyi csak egy nőnek van általában.

Talán a Van benne valami című műsor idejében fogékonyabbak voltak rá a gyerekek, de nem kell aggódni, ma is van igény a barkohbára. Eszköztelenségre kárhoztatva is kell egy ötlet, és higgye el mindenki, bejön: egy orvosi váróban például akár egy órát is el lehet vele szórakozni. Néha esetleg átválthatunk szóláncra a színesség kedvéért, de még azt sem muszáj.