Zöld Élet

A részletes keletkezési történetet Maria Thun leírja könyvében, melynek címe: „Utalások a konstellációkutatásból” (Hinweise aus der Konstelltionsforschung).

1950 utáni években „különböző nemzetek az atombomba teszteket a levegőben végezték, ez sok táján a Földnek Stroncium 90 fertőzöttséget okozott. Ezt több intézet is meg tudta állapítani az USA-ban és Németországban. Így pl. egy Freiburgban lévő intézmény különböző talajféleségeken termett növényeket vizsgált, de ugyanabban a régióban. Feltűnt, hogy a stroncium 90 lerakodása a növényekben nagyon különböző volt. A szilikátos (kavicsos) málladék alapú talajon termett növények ennek a berakodott veszélyes anyagnak magas értékeit mutatták. A Rajna síkságán növekedetteknél az érték alacsonyabb volt, és a Jura mészkő-málladék talajain csak csekély nyomokat lehetett találni.”

„Az akkoriban végzett állatvizsgálatok részben magas fertőzöttséget mutattak az állatok koponyacsontjaiban, és az embereken végzett vizsgálatok, az orvosok nagy ijedelmére, kedvezőtlen felvilágosításokat adtak, melyek szerint minden ilyen radioaktív anyaggal fertőzött emberi anyag közül a legfertőzöttebb az anyatej volt.

Közben már tudták, azt is, hogy a szervezet, ha a mész-anyagcsere zavart, akkor ezt az anyagot ’tévedésből’, a hiány pótlására lerakja, és így a leukémia veszélyeztetettség erősen fokozódik. „

„Dr. Ehrenfied Pfeiffer is különböző vizsgálatokat végzett Amerikában. Az eredmények a Freiburgban kapottakkal azonosak voltak. 1958-ban módunk volt beszélgetni, és megegyeztünk abban, hogy milyen kísérleteket tudunk együtt elvégezni ebben a helyzetben, ő Spring Valley-ben, mi Marburgban. Elhatároztuk, hogy különböző, erősen veszélyeztetett növényeket szerves, mésztartalmú talajokon fogunk termeszteni, hogy meglássuk, lehet-e befolyásolni a stroncium 90 fertőzöttséget. Marburg számára az akkoriban erősen veszélyeztetett zabra, zellerre és paradicsomra esett a választásunk. A „Gartenweg” nevű kísérleti telepünkön kezdtük a munkát, homokos talajon, már 6 éve biodinamikusan volt művelve a terület. ”…

„Elhatároztuk, hogy a következő anyagokkal dolgozunk: tyúktojás héj, kacsatojás héj, csigaház, csontliszt, tölgyfa kéreg, algamész, fahamu, mészkő, bazaltliszt. §,2-0,5 szemcseméretre őröltük az anyagokat, eldörzsöltük, közben egy rész persze lisztszerűvé vált. Az anyagokat a vetőbarázdában szórtuk, erre vetettük a magvakat, kissé megnyomkodtuk, és földdel betakartuk. A növényeket fajtájuk igénye szerint ápoltuk.”

„A vizsgálatot az egész növénnyel végeztük.” „ Az eredmény egyértelműen a a következő években sok-sok kísérlet lett még beállítva, hogy a gyakorlatban könnyen felhasználható preparátumot kaphassunk. Thun asszony főképpen a köv. 5 növénnyel dolgozott: spenót, saláta, zab, bab és retek.

Továbbiakban azt írja Maris Thun:

„Közben Matthias K. Thun beszállt a mi kísérleti intézetünk munkájába így az aktuális vizsgálatokat már három helyen tudtuk végezni két további vegetációs perióduson át.”

„1972. évben, tehát 14 évvel az első kísérlet kezdete után, közöltük a gyakorló gazdákkal a cikket:

’A trágyalepény = trágyakovász (Fladenpräparat) (Maria Thun szerint)’ címmel abban a kis könyvben, melynek címe: „Hinweise aus der Konstellationsforschung für Bauergaertner und Kleingaertner”.

Leírtuk, hogyan kell készíteni, felhasználni, főképpen hogyan hat, és hogy a legmelegebben ajánljuk a gyakorló gazdáknak. Az akkori kiadásban csak egészen röviden említettük a radioaktivitást, nem akartunk alkalmat adni a pánikra. Még így is sok gyakorlati ember kapcsolódott az indítványunkhoz az egész földön, és sokan használták az eredeti preparátumok mellett ezt az új készítményt is.”

„Ezután jött Csernobil. Mindenütt vizsgálatok folytak a ’sugárzás’ mérésére. 

A ’Lebendige Erde’ ( német biodinamikus mezőgazdasági folyóirat - Eleven Föld) azt írta, hogy a biodinamikus területek ugyanolyan fertőzöttek, mint a többi földek. Hogyan volt mégis, hogy bizonyos helyeken a mérőeszközök nem működtek? 

Új eszközöket hoztak, de azok is csak az út túlsó oldalán, a szomszéd földjén mutattak sugárzást.

Közben az állami intézetek munkatársai szereztek trágyakovászt a parasztoktól és kertészektől, az erősen besugárzott területekről, amit a katasztrófa után készítettek. Számukra felfoghatatlan volt, hogy mért nem sugárzik, és nem találtak – egy csöppnyi cézium mellett – semmiféle rádioaktív anyagot. De ezt nem akarták írásban megállapítani, nehogy azt hihessék, hogy van eszköz a rádioaktivitás ellen.

Én most mesélhetek arról az életsegítő sugárzásról, amit Rudolf Steiner a komposzt preparátumoknál említ.”