Zöld Élet

A „Kertészgazda” f. évi (1871.) 5. számában „gyümölcsfa iskola” czím alatt Spachtholz József faiskola-tulajdonos a fák ültetését illetőleg azt mondja, hogy ültetéskor a megmaradt gyökerek arányához mérten kell megmetszeni a fa koronáját, azaz ha kevés a gyökér, kevés ágat kell 6-8 hüvelyknyi hosszúra meghagyni; mert a kevés gyökér nem volna képes sok ágat eltartani.

Ezen állításra vagy szabályra kívánok egyet-mást elmondani.

Újabb korban a fatenyésztők nézete e szabály helyessége fölött nagymértékben ingadozik; némely gyümölcsfajokra, különösen pedig a diófára nézve ezen szabály lelkiismeretes követése egészen károsnak ismertetett föl.

Az ültetés évében a fa gyökere nem gyökereiből kapja táplálékát. Azon tápszer, melyből az újonnan ültetett fán levelek és sarjak fejlődnek, már az ültetést megelőző évben gyűlt meg a kéreg alatt, a fa ágaiban és rügyeiben: azt nem a megcsonkított gyökerek viszik oda föl a földből.

A gyökerek csak arra szolgálnak az ültetés évében, hogy a földből nedvet vigyenek föl a fa derekán annak ágaiba és rügyibe, hogy a szilárd állapotban ott meglévő tápkészletet felolvasszák, minek következtében aztán a fa kilevelezik.

Élni, táplálkozni és fejlődni csak ekkor kezd a fa, ha már levelei vannak, melyekben a tápláló nedv készül.

Amint nem lehet képzelnünk fönn a fa koronáján új sarjakat levelek nélkül, úgy nem várhatunk levelek nélkül gyökszálakat sem támadni megcsonkázott gyökerek végeiből.

Új gyökereket csak a levelek segítsége által kap a fa.

Ültetéskor tehát arra kel törekednünk, hogy czélszerű nyesés által a fa mielőbbi levelezhetését eszközöljük.

Ezt pedig eszközöljük és biztosítjuk az által, ha a gyökerek roncsolt végét csak éppen akkor nyessük, midőn az ültetést azonnal foganatosítani akarjuk, nehogy a nyeslap kiszáradjon, s így annak a nedv fölszívására szükséges likacsai beduguljanak. Bedugulnak pedig, ha órákig vannak kitéve a szabad levegőnek, vagy ha a földet iszapolás nélkül, csak úgy lazán és porhanyón hagytuk meg fölöttük.

Biztosíthatjuk ezenfölül a kora kilevelezést még az által is, ha a fa koronáját úgy nyestük meg, hogy a rajta jól kifejlődött szemek vagy rügyek minél számosabban maradjanak meg, s a sebeket, - nehogy azokon a gyéren fölszivárgó nedv elpárologhasson, - faviasszal vagy fatapasszal bevonni el ne mulasszuk.

Ültetéskor a buja oldalágakat s a fa koronája helyes alakjához nem szükségelt nagyobb hajtásokat is azért kell levágnunk, mert ha sok ág maradna a fán, a csonka gyökérzet nem volna képes valamennyit ellátni, - nem táplálékkal, hanem – kilevelezhetéshez szükséges nedvességgel. Az ilyenkor ejtett sebeket semmi esetre sem tanácsos nyitva, azaz takaratlan hagyni.

Ültetéskor a rövid vesszőket, peczkeket igen tanácsos a fa derekán is meghagyni, vagy legalább a sok szemmel ellátottakat csak kevéssé kurtítani meg: a koronavesszőket azonban nem hüvelyk szám szerint, hanem ha rövidek, egész hosszukba; ha hosszabbak volnának, hegyüktől számítva 1/3 részt vágva csak le róluk, - 2/3 rész hosszúságban hagyjuk meg.

Itt, a vesszők közepe táján kezdődnek a legkifejlődöttebb szemek vagy rügyek. A vessző töve felé csak alvó rügyeket vagy csak igen fejletleneket találunk, melyeket életre ébreszteni nagy megerőltetésébe kerül a fának, még akkor is, ha azt álló helyéből ki nem mozdítottuk, s egész gyökérzete épségben megmaradt: a csonka gyökérzet mellett tehát ezen fejletlen szemek vagy ki sem levelezhetnek, vagy csak igen későn – midőn már nagy melegek járnak – fognak kilevelezni; amikor aztán a gyenge levelek a nagy forróságban könnyen elhervadhatnak, elszáradhatnak és – vége a fának!

A rövidke vesszők pedig azért hagyandók meg; mert ezek mindenikének hegyénél egy-egy szép ép szem szokott lenni, melyek a legelső meleg napok után rendesen ki is szoktak hajtani. A kihajtott levelek azonnal megindítják a tápnedvkészítést, , mely lehatva a megcsonkázott gyökerek végére, ott forradást (forrany, callus) s a forradásból új gyökérszálakat csal elő.

Az ily rövidke vesszők, peczkek a jól megfakadt fáról az ültetés után a következő 2. vagy 3. évben eltávolíthatók, de az ültetés évében, mint első, biztos tényezői a fa megfakadásának, továbbfejlődésének, életének, minden esetre meghagyandók.

Francziaországban és Belgiumban, ahol a fatenyésztés régóta virágzásban van, ültetéskor csak az olyan fák koronáját nyesik meg nagyjából, mely fáknak dús gyökérzete ép állapotban megmaradt: azon fákat pedig, melyeknek igen kevés vagy nagyon megcsonkázott gyökerei maradtak, az ültetés évében soka nem nyesik meg: hanem teljesen nyesetlen koronában ültetik el. A korona nyesését csak az ültetés után körvetkező évben hajtják végre. (Lásd: „Faille et culture des arbres fruitiers”. Par Gillekens. 20.1.)

A német gyümölcsészek nagy része, sőt mondhatnám fele, élükön Dr. Lucas-sal, a német gyümölcsészek társulatának elnökével, aki a gyümölcsfatenyésztésről és a fatenyésztésről írt jeles műveiért nyerte a tudori czímet is, - ugyanezen nézeten vagy a fáknak ültetéskori nyesését illetőleg; noha a régi modorhoz ragaszkodó fatenyésztők kedvéért jeles műveiben Lucas sem akart még ezen eljárások fölött pálczát törni;de ültetéskor másoknak is ajánlja, maga is nyesetlenül hagyja a fa koronáját, s azt csak a következő év tavaszán nyesi meg, illetőleg nyesi vissza. (Lásd: Lucas-Médicus, lehre vom Obstbau, 487-ik czikkét.)

A fák koronájának ültetés alkalmávali meg nem nyesését helyesli, és e nézetét nem csak saját tapasztalása, de tudományos szempontból is érdekesen és alaposan fejtegeti ludvigsburgi gyógyszerész, Schnekel úr is az Illustr. Monatshrift 1856. évi folyama 349. lapján, mely értekezésre ugyanott Oberdieck és Lucas is észrevételeket tesznek, s ez utóbbi csaknem minden tekintetben osztja s példákkal is fölvilágosítja Schnekel nézeteit.

A francziáknak és németeknek különben könnyű dolog fáikat ültetés alkalmával nyesetlenül hagyni; mert az ő faiskoláikból csak elvétve kerülnek ki oly fák, melyek lenyesni való, fölösleges ágakkal volnának ellátva. Náluk már a megelőző években úgy neveltetett a fa, hogy csak a szükséges ágak maradtak meg rajta. Nálunk ez még most jóformán másképp, csaknem ellenkezőleg van!

_ Lesz ez másképpen is idővel nálunk is!

Ezeket tartottam szükségesnek Sp. úr nézete ellenében elmondani.

(Kertészgazda, 1871.: 235-238)