A táplálkozás szakértői szerint, ha egy bizonyos ízre vagy fixálva, azzal valamilyen hiányt akarsz pótolni. Az édessel a szexet, a sóssal a gazdagságot.

Túlzásba esve pedig az ellentettjét váltod ki, eltunyult édesszájú, és csipsz-zabáló tehetetlen leszel. De mi van a csípőssel? A fűszeres ételeket kedvelők kalandvágyóak és hajtanák az izgalmat, de bátorságuk a tányérba merésnél megtorpan?
Mi magyarok bográcsban fortyogtatjuk a virtusunkat, fogkrém helyett pedig pirosaranyat szipákolunk egyenesen a tubusból. Gyomrunk rajta!

A csípős hagyományok azonban nem csak nálunk gyökereznek ilyen mélyen.  A zölden maró wasabi, azaz a japán torma kikezdi a hetyke csúcsos paprikánk erejét, és orrfacsaróan tisztítja a járatokat kis mennyiségben is. A nyitott étvágyúak a sushi társaságában találkozhatnak vele. A zöld kis halmot elkeverve a csillogó barna szójaszósszal enyhíthetünk a marósságán, direktben az algában tekergő rizsre pakolva viszont már kellemesebb kihívás.

Aki túl van az ismerkedésnek ezen a kezdeti szakaszán, annak meleg (sőt égető) szívvel ajánlom a wasabis rágcsálnivalókat. A wasabiba hempergetett szárított borsó, illetve mogyoró a nassolás és a csípősség új dimenzióját nyitja meg. Lehet kapni konzervbe dobozolva, vagy kimérve ázsiai delikáteszekben. Titka, hogy első két rágásra még nem mar, aztán lassan szétolvad a nyelven és hirtelen vág orrba, de úgy, hogy utána percekig levegő után kell könyörögni.

Megkönnyeztet, majd új csatára hív. Abbahagyni képtelenség.

Írta: Lukács Andrea
Fotó: profimedia.hu