A modern kori társadalmi változások sora, alaposan megváltoztatta az eddig fennálló értékek rendszerét. Nagyanyáink más szellemben nevelkedtek, más értékeket tartottak fontosnak, mint napjainkban a modern nők többsége.

Néhány évtizede még az volt az elfogadott, hogy a nő otthon maradjon, háztartást vezessen, amíg a férfi pénzt keres. Férfi centrikus szemlélet szerint egy jó feleségnek a főzés tudományában is jártasnak kell lennie. Mára ez az ősi működőképes rendszer teljesen átalakult. Napjainkban a nők többsége rengeteget dolgozik, karriert akar, vezető beosztásba kerül, hétköznapjai legnagyobb részét pedig munkával tölti. Mindezen tények tudatában egyes társadalomkutatók megkérdőjelezik, hogy a modern kori nőnek kell-e egyáltalán főzni tudni? A minőségi főzés valóban időigényes, leginkább akkor, amikor egy nőnek népes családja van. Más megközelítésből, ha arra gondolunk, hogy a férfi szívéhez a gyomron át vezet az út, bizony nem árt, ha egy nő valamilyen szinten főzni is tud.

Napjainkban a gyorsfagyasztott és félkész ételek világában élünk, ezért sok nő azt vallja, így nem nehéz „okosan főzni". Természetesen az ilyen jellegű főzés messze áll a szakértelemtől és a gasztronómiai hozzáértéstől. A nők többsége pedig azt hangsúlyozza, hogy a főzésre szánt időt, inkább családtagjaira és szeretteire szánja.

Ugyanakkor a legtöbben szívesen emlékeznek vissza a nagymama és az anyuka főztjére, egy-egy jellegzetes családi ételkülönlegességre. Természetesen nem szükségszerű, hogy egy nő főzni tudjon, de mindenféleképpen előnyére válik. A legtöbb nő azonban valamilyen szinten jártas a főzés világában vagy legalább törekszik rá, hogy partnerét alkalomadtán főzőtudományával is elkápráztassa. Szerencsére az önéletrajzokban egyelőre még nem kell feltüntetnie, hogy egy nő tud-e főzni vagy sem. Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy sokkal több a „jó" férfi szakács, mint a női!