Zöld Élet

Egy kis történelem… A korábbi idõkben többször tettek kísérletet üdítõitalok készítésére; a leírások szerint a forrásvíz és a frissen préselt gyümölcslevek elegyítése során kapott kellemes ízû, frissítõ hatású italok voltak a legnépszerûbbek. A korszerû italgyártás elterjedését három fõ tényezõ segítette elõ: a gyümölcslé erjedésmentes eltarthatóságának lehetõsége (Appert, 1811), a szörpgyártás elterjedése (kezdetben 1/3-ad rész gyümölcslé, 2/3-ad rész kristálycukor felhasználásával) valamint a szikvíz elõállítása (Jedlik Á., 1860-as évek).

A Coca-Cola szabadalom bejegyzésére 1886-ban került sor Amerikában, a Pepsi-Cola esetében a bejegyzés 1896-ban történt. Európában az italgyártás a II. világháború után lendült fel. A gépesítés lehetõvé tette az igények folyamatos kielégítését valamint a kereskedelem beindítását, a környezetszennyezés és az alkoholizmus visszaszorítását célzó programok pedig mindinkább növelték a szükségleteket. Az 50-es évek végén a hazai konzervipar megkezdte az ún. csendes (szénsavmentes) és a szénsavas üdítõk gyártását. 1968-ban a Coca-Cola, 1970-ben a Pepsi-Cola gyártási jogának (licence) megvásárlására került sor*, majd elindult a Traubiszóda és a Márka üdítõital-család gyártása. Az egy fõre esõ fogyasztás 1970 és 1990 között ötszörösére emelkedett; a növekvõ tendencia mindmáig tart.

Az üdítõital fõ jellemzõi az egyenletes minõség, optimális sav-cukor arány, kiváló üdítõ hatás (8-12 oC), nagy szén-dioxid tartalom (a szénsavas termékeknél), és hosszú eltarthatósági idõ. E felsorolásból is látható, hogy ma már egyre inkább az italok élvezeti értékére (aroma, szín, üdítõ hatás, stb.) helyezõdött a hangsúly, míg az élettani hatás és tápanyagtartalom a háttérbe szorult.

Az alkoholmentes italok csoportosítása és összetétele

Három fõ csoportot különböztetünk meg: gyümölcslevek és hasonló termékek (1); üdítõitalok (2); vízféleségek (3). Az elsõ csoportba tartozó gyümölcslevek (juice) 100 % gyümölcs hányadot tartalmaznak; étkezési savak, hozzáadott cukor és egyéb adalékok nem lehetnek e termékekben. A gyümölcsnektárok 25-50 %-os gyümölcstartalommal bírnak, itt azonban megengedett a cukor, a természetes és természetazonos aromák, a színezékek, az állományjavítók és az étkezési savak felhasználása. Tartósítószereket azonban ez utóbbi italok sem tartalmazhatnak.

A második csoportba tartozó gyümölcsitalok minimum 12 %-os gyümölcstartalommal rendelkeznek. Szénsavmentesek, a nektároknál felsorolt adalékanyagokat e termékek is tartalmazzák, ezen kívül a tartósítószerek hozzáadása is megengedett (bár többnyire itt is próbálják kerülni). A szénsavas üdítõitalok gyakorlatilag csak néhány százalékban tartalmaznak eredeti gyümölcs alapanyagot, ugyanakkor többféle aroma, színezék, tartósítószer és nem kevés szén-dioxid található bennük az élvezeti érték fokozása érdekében. (A szén-dioxid tartalom 5-7 gramm/liter, a kólában 7-7,2 g/l. A tartósítószerek közül a natrium-benzoátból 1grammot, a kálium szorbátból 0,6 grammot használnak literenként.)

A gyümölcsitalok és szénsavas üdítõk egyre népszerûbbek a vásárlók körében, amely magyarázatot ad e termékek széles választékára. A különbözõ üdítõital-gyártók között emiatt nagy a piaci verseny, remélhetõleg azonban ennek nem a fogyasztó “issza meg a levét”.

Tisztelettel Pilis-Vet kiadó

Szeretnék hozzájutni további értékes információkhoz, és megrendelni az E-számokról őszintén –Élelmiszereink árnyoldalai című könyvet –most ajándék CD-vel !