A nő egyik talán legboldogabb és örömtelibb pillanata, amikor megbizonyosodhat arról, hogy egy új életet hord a szíve alatt. Velem sem volt ez másként, egyik napról a másikra megváltozott a világ.

Nyugodtan írhatom, hogy a legtöbben ilyenkor elkezdjük óvni és félteni testünket minden külső káros hatástól, és sokan életmód változtatást is eszközölünk, csakhogy gyermekünk egészségesen születhessen majd meg.

Ennek az áldott állapotnak az egyik legérzékenyebb pillanata, amikor először láthatjuk magzatunkat a képernyőn. Habár csak egy kis foltocskát látunk, mégis megható az a rövid idő, amíg csodálhatjuk e kis teremtést. Alig várjuk ezután a következő vizsgálatot, mikor újra képet kaphatunk a benti kis „lakóról”.

Állapotosságom minden pillanatát kiélvezve napról napra boldogabb voltam, számomra igazi főnyeremény volt ez az állapot, bár az minden kétséget kizáró, hogy aggodalommal teli is volt mindig, vajon minden rendben zajlik e. Ekkor értettem meg igazán, hogy sok a környezetemben élő kismama, és anyuka miért is mondta, hogy az a szó: terhesség, nem létezik. Valóban ennél csúnyább szót nem is alkalmazhattak volna a köztudatban. Egy gyermek sosem teher, a világ legcsodálatosabb dolga a várandósság 9 hónapja!

Amikor először érezzük hasunkban a pillangó röptét, ami végig csiklandozza az egész belsőnk, napról napra erősödve, végül jól érezhető rúgásokra alakul, és az idő múltával egyre láthatóbbá is válik, egyik csodás pillanata ennek az áldott állapotnak. A vizsgálatok sokasága bár kissé megterhelő, de kárpótol bennünket az, amikor közlik velünk, hogy minden rendben, és ezt szemügyre vehetjük.

Mi a 9 hónap alatt 2 alkalommal jelentkeztünk 4D-s ultrahangra, melytől nagyobb élményt nem is kívánhattam volna a kismamás időszakra. Gyönyörű és megható látvány volt látni a babám arcát, a keze mozgását, és lábát, kicsi, törékeny kis lényét nem csak érezhettem, de láthattam is. Felejthetetlen pillanataim egyike marad.

Nagyon sokan úgy érzik, hogy lassan telik az állapotosságuk alatt az idő, és már alig várják, hogy kezükben tartsák azt, akit 9 hónapon át a szívük alatt hordanak.

Kivételek persze mindig vannak, én is e csoportot gyarapítom. Bár én is vártam nagyon a szemtől szembeni találkozást, mégis valahogy kicsit még szerettem volna mindig csak plusz egy napot, amikor élvezhetem, a már megszokott benti mozgást, azt hogy saját testem nyújt védelmet annak, aki a legfontosabb lett számunkra. Talán a féltés vagy némi irigység is közrejátszott abban, hogy amennyire csak lehetett a pocakomra, és a benne élő babámra szenteltem a nap legnagyobb részét.

Természetesen nem lehet a természet rendje ellen tenni, és hamar eltelt így is a 9 hónap, de életem legcsodásabb, és egyik legszebb időszakára mindig boldogan emlékszek vissza. Számomra igazi áldás gyermekem születése, és immáron boldog, büszke anyukája vagyok egy 2 éves kislánynak. Neki köszönhetem életem legszebb pillanatait, és azt hogy tudhatjuk mi is az igazi boldogság.

Csatlakozz Te is az Áldás a gyermek Facebook klubhoz !