Zöld Élet

Dr. Papp Lajos beszéde az állami ünnepen Zalaegerszegen

Augusztus 19 – én a zalaegerszegi városi ünnepség szónoka Dr. Papp Lajos szívsebész professzor volt. Kiemelten beszélt a vezetők szerepéről és az erkölcsre alapozó alkotmányról.
- Nemcsak rossz dolgok történtek az elmúlt időszakban, de annál rosszabb nincs, mint amikor féligazságokat mondanak. Minden korban a politikai hatalom megpróbálta kisajátítani és saját képére formálni a történelmet és Szent István alakját. Az ő nagyságát csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk milyen korban élt.

Mi, magyarok akkoriban a népfelség elve szerint éltünk. Nem volt szolga, nem volt úr, az emberek választották a vezetőt, aki a legkülönb, a legbecsületesebb, a legtöbb áldozatot hozó. És őseink jelszava, az „utánam” volt. Harcban, háborúban és az élet minden területén az uralkodó elől ment. Árpád apánk és fiai a pozsonyi csatában azért haltak meg, mert elől voltak. István is első volt. Ő is merte mondani, hogy utánam. Merte meglátni azt, amit senki sem látott, hogy új világrend alakul. Két választás volt, meghal a nemzet és eltűnik az állam, vagy alkalmazkodni kell Európa új rendjéhez.
Európa népeinek a rabszolgatartó társadalomból a feudálisba átváltani könnyebbséget hozott. De a szabad magyaroknak a hűbérurnak kellett alávetni magát. Miért kellett ezt megtenni Istvánnak? Tudta, hogy elveszünk egyébként. A bolgárokhoz, a fekete kunokhoz hasonlóan. István zsenialitása az volt, hogy úgy tartotta meg a magyarságot, hogy csak annyit engedett, amennyit feltétlenül kellett.
Új alkotmányt fog a parlament alkotni, mert a jelenlegi nem alkotmány, hanem a szovjetek által diktált 1949. XX. törvény, mely megadja a mindennapi élet szabályait. Ami benne van, az nem rossz, csak van, ami nincs benne. Amikor Szent István érezte a betegségét és közeli halálát, Imre herceghez intelmeket írt. Ezen intelmek komplett alkotmányt tartalmaznak. István nemcsak országot, államot alapított, hanem megírta az első alkotmányt is. Nem kellene többet tenni, mint ezeket a gondolatokat a jelenlegibe beleszőni. Mert mi az, ami a mostaniból hiányzik? Az erkölcs. István tételesen leírja, hogy mit szabad és mit nem. A jó királyok uralkodnak, a rosszak zsarnokoskodnak. A vezetőnek vezetni kell, elől kell menni, hogy az utána jövők lássák a vezetői nagyságot. Makulátlannak kell lennie, hazudni, a népet becsapni nem lehet. Tisztelni kell másokat, a hatalommal nem lehet visszaélni, többszörösen könyörületesnek és megbocsátónak kell lenni. A jószívvel jövő idegeneket szeretettel fogadni.
Több száz nép él a világon, de mindössze 7 olyan ország van, melyet 1000 évvel ezelőtt is úgy hívta magát, mint ma. Ezek közül az egyik Magyarország. Hogy mernénk tehát megítélni 1000 év távlatából államalapító királyunkat, mégha minden döntésével nem is értünk egyet. Ismerte az erőket, törvényt, rendet, hitet, egyetértést és szeretetet akart. Ezek voltak törvényei sarkalatos pontjai. 1000 éves múltból is biztos, hogy ránk tekint. Ami az országot szétmarcangolja, ugyanaz, mint István korában. A megosztottság, a magyar – magyar bántása, az idegen bántás, a szeretethiány, a gyűlölködés.
A világ leggazdagabb országában, legegészségesebb medencéjében élünk. A legszebb, talán a legősibb nyelv a mi ajándékunk a Jóistentől. Mindenünk megvan, hogy ezt az országot paradicsommá változtassuk. De ebben hinni kell, abba kell hagyni egymás bántását. István 1000 évre látott előre. Mi hacsak 10 – 15 évre tudnánk előrelátni, akkor biztos felhagynánk egymás bántásával.
Ne adjuk fel! Szent István példája 1000 év távlatából kötelez bennünket. A magyar ember arról ismerszik meg, hogy szereti magyar testvéreit, a külföldről befogadottakat, és mindenki iránt jószívvel van. Szívsebészként kívánom, hogy mindannyian javított, jobbított szívvel éljék az életüket. És kérjük a Jóistent, Jézus Krisztust és Boldogasszony Anyánkat, hogy adjon ennek az országnak olyan vezetőket a legmagasabb poszton, a megyék élén, de a legkisebb helyen is, akik csak és kizárólag a népet, a nemzetet, a várost, a falut szolgálják.
A Jóisten segítse meg Magyarországot Szent István szellemében.

(lejegyezte: Bánfi Katalin)